Imre Mihály: Az isteni és emberi szó párbeszéde Tanulmányok a 16-18. századi protestantizmus irodalmáról - Nemzet, egyház, művelődés 7. (Debrecen, 2012)
III. Szenei Molnár Albert nyomában Strassburgi Sturm-hatások és minták Szenei Molnár Albert műveiben
De Comoedijs et Tragoedijs. IX. Önálló fejezet foglalkozik a komédiák és tragédiák szerepével az iskolai oktatásban.36 Eddigi ismereteink szerint is jelentős szerepet játszott Strassburgban az iskolai színjátszás, ennek volt dokumentuma Szenei Molnár Albert szótárainak ezt bizonyító szókincsrétege, amelynek forrásait itt pontosan megismerhetjük. (Jól kirajzolódott az az irodalomelméleti-drámatörténeti szókincs, amely ennek a lenyomata.)37 Sok komédia és tragédia magyarázata nem tetszik a tanároknak, soknak mégis javasoljuk az előadását és emlékezetből felmondását. A tanárnak előbb el kell magyarázni a darab történetét, szereplőit értelmezni, jellemüket, a homályos helyeket megvilágítani. Biztonsággal meg kell tanulni a szöveget mindenkinek, még aki keveset beszél, annak is.38 Két változat létezett: X. dramata classica, amikor a tanítványok az osztályban adták elő szerepüket, a tanár jelenlétében. 2. Dramata theatralia, ahol a betanult művet a főiskola csarnokában adták elő, immáron városi nyilvánosság előtt különböző ünnepi alkalmakkor (vizsgák, karnevál, húsvét utáni kedden és szerdán). Látványosan változott az előadás, amikor a kar létszámát húszra, majd harmincra emelték, és az előadásra a kollégium csarnokában került sor. Sturm a strassburgi hagyományok közül leginkább Martin Bucer ösztönzését követte, aki határozottan javasolta drámai művek megismerését és előadását latinul és görögül, de vulgáris nyelven is (nyilván németül), amelyek az erkölcsöket tökéletesítik, az életet javítják és a művészet retorikai szépségét, eleganciáját adományozzák gyönyörködésül.39 Érdemes megemlíteni, hogy Sturm 1565-ben Plauti comoedia sex, pro schola Argentinensi címmel Plautus műveket jelentetetett meg, amelyhez előszót írt és maga végezte a szövegkritikai munkát. Ugyancsak elméleti érdeklődését és felkészültségét mutatja, hogy elmélyült filológusként behatóan tanulmányozta 36 Uo., 93v: „Paucis mensibus pars magna fabularum in scholas hac ratione introduci poterit: absque magistrorum explicatione: & absque labore, atque fastidio discipulorum. Quae enim obscuritatem, cum privatim cognoscuntur, habere videntur: ea illustrantur vel actione, & consuetudine: vel prqcep- toris brevi explicatione: vel collocutione, & compositione inter se adolescentum. 37 Vő. IMRE, 2009,42-46. 38 Scholae..., „Comoedias, & tragoedias non placet in gymnasio multas explicari a praeceptoribus: ne alia, quae necessaria sunt, negligantur: multas tamen agi, & memoriter recitari velim a iuvenibus. Hanc facultatem assequantur: si singulae proponantur fabulae. Ac earum personarum: quae pauca loquuntur: facilis est actio: plus laboris requirunt primarum partium actores. Quae ab his agenda sunt: dividi possunt binis, aut ternis: ut memoria inchoaetur in pluribus: constituatur in omnibus: ut irrepant res quotidianis, aut crebris actionibus in mentes adolescentum: non sua mole fatigent, vel opprimant....Est tamen praeceptorum officium: eas fabulas diligenter cognoscere: quas agent discipuli, & in autoribus, atque historicis explicandis: ex his fabulis loca adducere, in quibus aliquid est vel obscurum, aut vitiosum: vel acutum, & eruditum: vel dissimile, aut contrarium.” 39 WEEDA, 2009, 215-238, különösen a „Chant et théatre” című fejezet: „Comme c’était déjá le cas pour le chant d’église, l’innovation de Sturm quant au théatre s’inscrit dans une démarche recom- mandée par Bucer, ce théologien pour lequel il avait beaucoup d’estime. Dans son De Regno Christi, ouvrage qu’il a destiné au roi Edouard VI d’Angleterre, Bucer annonce en effet sous »Quel-les farces peuvent jouer les Chrestiens« que »La jeunesse se pourra aussi exercer á des comedies et des tragedies, [...] qui serviront pour la correction des moeurs et pour donner instruction de bonne vie». II conclut en disant qu’il «ne faut douter que la jeunesse n’ait matiere assez ä foison pour joeur, et qui sera fort utile pour maintenir et accroistre vertu et saincteté, et principalement si ces manieres de comedies et tragedies sont proposées en langue vulgaire et en langue greque et latiné.»” 230. 232
