Imre Mihály: Az isteni és emberi szó párbeszéde Tanulmányok a 16-18. századi protestantizmus irodalmáról - Nemzet, egyház, művelődés 7. (Debrecen, 2012)

III. Szenei Molnár Albert nyomában Strassburgi Sturm-hatások és minták Szenei Molnár Albert műveiben

egyformán jól ismerte, és azokat kellett egymással összeegyeztetni vagy közülük választani. Ez nyelvében is kétféle hagyomány volt, a lutheranizmus a némethez, a kálvinizmus inkább a franciához kapcsolódott. Ez a kétféleség a strassburgi liturgikus művek esetében is megfigyelhető, azonban az elkülönülés mellett a kiegyenlítődés is határozottan tapasztalható mind nyelvileg, de tematikusán is.

Sturm meg volt győződve a templomi (liturgikus) zene fontosságáról, ismerni kellett a Strassburgban megjelent német kiadványokat. A legelső gyűjteményeket Matthias Greiter és Wolfgang Dachstein készítette: tíz zsoltárkompozíciót írtak hét dallamra 1524-1527 között. Greiter korábban szerzetes volt, kiváló zenei képzettséggel rendelkezett, a dómban zenei oktatást, irányítást végzett (Vorsänger). 1538-tól az akadémia professzora, aki minden osztályban megszervezi a zenei képzést, ebben a tisztében 1550-ig bizonyíthatóan megmaradt. Dachstein a münster orgonistája volt (vagyis ez bizonyítja az orgona templomi használatát!), Greiterrel készített zsoltáraikat a strassburgi egyházi rendtartás utasítása értelmében jelentették meg nyomtatásban. 1537- 1538-án jelent meg kiadásukban a Psalmen und Geystliche Lieder, 1539-ben pedig a Psalter mit aller Kirchenübung; utóbbi már a zsoltárok liturgikus szerepét is szabályozta. Bucer 1541-es kötete jól mutatja a wittenbergi és strassburgi hagyomány kiegyenlítésének szándékát: Gesangbuch... aus dem Wittembergischen, Strassburgischen, und anderer Kirchen Gesangbüchlein zusammenbracht, und mit besonderem fleis corrigiert und gedrucket. A könyvben első helyen már a zsoltárok állottak: 1541-ben még huszonnégy, 1545-ben már harminc zsoltár. A város francia nyelvű gyülekezete növekedett a hugenották üldözése következtében, akik több hullámban is kerestek itt menedéket. A főiskola hallgatói között is megtaláljuk őket szép számban, ez pedig felvetette a szükségét a liturgikus gyakorlatban a hugenotta zsoltárok nagyobb térnyerésének. A főiskola képzési tervének is csakhamar tükröznie kellett ezt a körülményt, és ebben Sturmnak döntéseket kellett hoznia. Igaz, más szerepet kaphatott az anyanyelvűség a liturgikus használatban, mint a főiskolai képzés szerkezetében: az utóbbi jobban érvényesítette a latin hegemóniáját.

!539-ben publikálta Kálvin - még itteni tartózkodása alatt - Aulcuns pseaulmes et cantiques mys en chant című kiadványát, amely tizenhárom Marót zsoltárt tartalmazott, emellett Kálvin hat saját zsoltárparafrázisát, amelyek dallamát a strassburgi német feldolgozásokból merítette. Pierre Brully (Kálvin utóda Strassburgban) szerkesztésében jelent meg 1542-ben a La manyere de faire pri- eres aux eg Uses Francoy ses című kötet, amely tartalmazta Kálvin 1540-es liturgikus utasításait, emellett tizenhét új Marót zsoltár és Kálvin hat átdolgozásából öt, valamint három új parafrázis került bele. Jean Gamier lelkipásztor (1545-1555) további két kiadványt szerkesztett: 1545-ben jelent meg a La Forme desprieres et chantz ecclésiastiques, ez negyvenhét zsoltárt tartalmaz. 1553-ban minden eddieffet que le chant des psaumes sóit «tré saint et utile: comme au contraire les chants et mélodies qui sont composées au plaisir des aureilles seulement, comme sont tous les fringots et fredons de la Pa- pisterie, et tout ce qu’ils appellent musique rompue et chose faicte, et chants á quatre parties, [qui] ne conviennent nullement a la maiesté de l’Eglise et ne se peut faire qu’ils ne desplaisent grandement ä Dieu.» Az „á quatre parties” fordulat bizonyára a négyszólamúságra vonatkozik: itt elmarasztalóan.

228