Imre Mihály: Az isteni és emberi szó párbeszéde Tanulmányok a 16-18. századi protestantizmus irodalmáról - Nemzet, egyház, művelődés 7. (Debrecen, 2012)
III. Szenei Molnár Albert nyomában Strassburgi Sturm-hatások és minták Szenei Molnár Albert műveiben
nem szólnak a használt szerzőkről és zsoltárkiadásokról, nyilván az ekkor Strass- burgban használatosak értendők ide. (Arról sem szól a szöveg, hogy szerepet játszott-e már ekkor a hugenotta zsoltárok éneklése, vagy valamely más zsoltártradíció hatott.) A strassburgi akadémián Matthias Stiffelreuter volt 1565-ben a zene professzora, Sturm hozzá írott levelét ki is adta nyomtatásban, amelyben fontos himnológiai alapelveket fogalmaz meg. A levél bemutatását és értékelését Robert Weeda önálló fejezetben (La lettre á Matthias Stiffelreuter, professeur de musiqué) végzi el tanulmányában.* 25 Megállapítja, hogy Strassburg kultúrájának kettőssége: németes és franciás jellege a város himnológiai-zenei folyamatait is jellemezte. Sturm itt a zenei képzés másutt lévő formáiról is beszél: a belgáknak és a keltáknak (nyilván a franciák értendők ez alatt) kiváló zenészeik vannak, akik csak dicsérendők, huszonkilenc évvel ezelőtt a lüttichieket hallotta nagyon kellemesen énekelni. Tübingenben Melchior Volmarus jogtudós maga tudott énekelni, és így a saját tanítványait tanította. De mint minden más művészetnek, a zenének is van elmélete és gyakorlata. A te szolgálatod ezt végezni és énekelni. Üdvös dolog az, hogy zsoltárokat énekeljenek, különösképpen a templomban és az iskolában, nem vaktában összevissza, hanem tökéletesen művészi szabályok szerint.26 A strassburgi zenei és liturgikus hagyományokat kettős kötődés jellemezte. Meghatározó volt Martin Bucer működése, amely a német tradíciókat közvetítette. Négy kiadványt is írt-szerkesztett, amelyek összegezték himnológiai- zenei elképzeléseit.27 A francia kötődést és irányzatot Strassburgban nagyon megerősítette Kálvin itteni tartózkodása 1538-1541 között. E két liturgikus hagyomány és rend eltért egymástól annyiban is, hogy Kálvin ellenezte a koráléneklést az istentiszteleten, mivel azokban a fülek gyönyörködtetésére szánt kockázatot látta, amelyek sem az egyház méltóságához nem illenek, sem Istennek tetszők nem lehetnek. Füleink ne ügyeljenek jobban a dallamosságra, mint lelkünk a szavak lelki értelmére.28 Sturm e két Strassburgban kifejlődő hagyományt hetente énekelt zsoltárok latin, görög és héber nyelvű magyarázata, bár ezt inkább csak a legműveltebbeknek ajánlja. 25 Robert WEEDA, Une pédagogie de l’art du chant, in Johannes Sturm (1507-1589)..., 223. 26 Scholae Lavinganae, 49b-50a „Belgae & Celtae optimos Musicos bauerunt: & adhuc laudabiles habent: etiam Leodienses ante annos uigintinouem audiui suauiter modulantes. Tubingae Melchior Volmarus Iureconsultus ita ipse canere potuit, & ita discipulos suos cantare docuit Sed ut caetera artes, sic etiam Musica & űéápíav & jipágiv. Tuum agere & canere officium est. Sed ista scire honorarium est: ut autem canant psalmos, praesertim in Ecclesiis & scholiis, non ehcij, sed Kara Ttyyor. tuum officium est docere.” 27 WEEDA, 222: „1. Grund und vrsach...de 1524, 2. Rhatschlag de 1526, 3. Von gemeinem gesang vnd gebett der geystlichen... de 1530, et enfin 4. dans sa Vorrede au Gesangbuch de 1541, oü il dit «das sie die kinder solich heilige götliche Lieder getrewlich leren, auch die selbigen zu singen anhalten.»” 28 Uo. „lei, s’annonce un différend d’ordre liturgique entre le luthéranisme et le calvinisme. En effet, sur un point particulier, Calvin ne suivra pas Bucer annonqant dans le titre de ce mérne «Gesangbuch»: «[...] darinn begriffen sind, die aller fürnemisten und besten Psalmen, Geistliche Lieder, vnd Chorgesang [...]»: Calvin est en effet opposé ä tout chant choral dans Téglise, le «Chorgesang» de la tradition allemande, dönt Bucer disait déjá en 1530 qu’il pouvait améliorer la qualité du chant afin que ne soit «solchem gesang vnd gebett [...] gott vngefállig. Ja Abschwelich [...]». Calvin voulait en 227
