Imre Mihály: Az isteni és emberi szó párbeszéde Tanulmányok a 16-18. századi protestantizmus irodalmáról - Nemzet, egyház, művelődés 7. (Debrecen, 2012)

Arbor Haereseon A wittenbergi történetszemlélet ikonográfiái ábrázolása Szegedi Kis István Speculum pontificum Romanorum című művének 1592- es kiadásában

azt mondják, hogy az Babylon városa lenne. Bethsaida és Chorozaim városában, valójában a jeruzsálemi királyságban nevelkedett. Ha ezek igazak lennének, következnék, hogy az, amiről az apostol beszél, azt így sem a mohamedánizmusra, sem a pápistaságra nem lehetne vonatkoztatni.57 Arra is találunk azonban egyértelmű példát, ahol megkettőzött személyként jelenik meg az Antikrisztus: keleten a török császár, nyugaton pedig a pápa. Azonban itt is nagyobb és kárhozatos erőként jelenik meg a pápa: mérhetetlen bűne abban áll, hogy a török nyíltan és kendőzetlenül pusztítója a kereszténységnek (másnak nem is akarja magát mutatni!), a pápizmus pedig magát krisztusinak hazudja, holott annak körmönfont és kíméletlen ellensége. Szegedi Kis megfogalmazása, a pápa nyomatékosabb bírálata nagyon hasonlít a metszet szemléletéhez. Milyen külső ismertetőjelei vannak az Antikrisztusnak? A keletinek az, hogy nyilvánvalóan ellenszegül Krisztus birodalmának, tanításainak és hitének. A nyugatinak, azaz a pápának, hogy Krisztus nevét saját alávaló tanításaival palástolja el, és Krisztus neve alatt Krisztus országát, tanításait és hitét rombolja, akinek a nevében átkozottabb, mint a törökök Mohamed bálványa. Ennek megkülönböztető jele az elbizakodottság, gőg és erőltetett törekvés az isteni természetre.58

A Tabulae Analyticae... elsősorban a római pápa antikrisztusi jellemzőiről szól, bár teret kap a török is.59 A Jelenések könyve 9. fejezetének tárgyalásánál sokasodnak meg ezek a részletek. Az alvilágból följövő sáskák itt is a pápa és egyházának antikrisztusi jellemzőit mutatják. A sáskáknak olyan fogaik vannak mint az oroszlánoknak, amelyek a pápakövetők kereszténység elleni kegyetlenségeit jelképezik. Vasból való mellvértet viselnek, ami tévtanaikban való megátalko- dottságukat, szárnyaik pedig gőgösségüket jelzi. Szárnyaik hangja olyan mint a

57 Uo., 388: „An unus sit Antichristus, qui venturus praedicatur ab Apostolis. Etsi Apostolus 2. Thess. de uno ac certo quodam homine loqui videatur, qui malitia sua excellat caeteros peccatores, ut non sibi tantum, sed et aliis sit perditionis autor: si tamen consulantur vaticinia Danielis, et quae in Apocalypsi habentur de Antichristo, manifestum erit, non posse ea in uno homine compleri..., sed referenda esse ad integrum illius regnum, in quo multae personae dominium exerceant, sicut et quarta bestia, quae Romani Imperij typum in Daniele gerit, non unius tantum, sed multorum regum personas complectitur. Antichristi multi coeperunt esse, etc. Falluntur ergo veteres quidam Scriptores, qui sentiunt notari in Paulo 2. Thess. 2. c. 9. unum quendam hominem, qui paulo ante Christi ad- uentum...Et de hoc tradunt, quod proditurus sit ex populo Iudeorum, de Tribu dan, et totus in peccato concipiendus et nasciturus, et quod in ipso conceptionis illius initio, matris ejus uterum ingressus sit Diabolus... Et de loco nativitatis eius tradunt: hunc dicunt fore ciuitatem Babylonicam. Educationem illius tribuunt Civitates Bethsaidam et Chorozaim, Regno vero Hierosolymam. Haec si vere essent, sequeretur, Apostasiam illam, de qua loquitur Apóst. 2. Thess. 2. c. 9. nondum coepisse, atque ita nec Mahometicam, nec Papisticam ad illam esse referendam.”

58 Uo., 391: „Quae nata externa Antichristi? Orientalis, quod manifeste aduersatur Regno, doctrinae ac fidei Christi. Occidentalis, id est, Papae, quod nomen Christi suis nequitiis ac praeceptis praetendit, et sub nomine Christi, Regnum, doctrinam ac fidem Christi destruit, quo nomine detestabilior est idolo Turearum Mahomete. Nota hujus est elatio, superbia, divinitatis affectatio.”

59 Tabulae Analyticae, quibus exemplar Illud Sanorum Sermonum De Fide, Charitate, et Patientia, quod olim Prophetae, Euangelistae, Apostoli literis memoriaeque mandauerunt, fideliter declaratur. De Operis huius, hac tertia editione diligenter recogniti, ratione et usu longe maximo, ad am- pliss. Senatum Schaphusianum Epistola dedicatoria. Authores tam veteris quam noui Testamenti, his Tabulis illustratos, septima pagella continet. Basileae, Typis Conradi Waldkirchii, 1610. A szövegvizsgálathoz a TREND RMK 235. jelzetű példányát használtuk.

191