Imre Mihály: Az isteni és emberi szó párbeszéde Tanulmányok a 16-18. századi protestantizmus irodalmáról - Nemzet, egyház, művelődés 7. (Debrecen, 2012)

Arbor Haereseon A wittenbergi történetszemlélet ikonográfiái ábrázolása Szegedi Kis István Speculum pontificum Romanorum című művének 1592- es kiadásában

ágaiként, leveleiként. Éppen Baselben jelenik meg 1504-ben egy metszet, amely a filozófia fáját ábrázolja, szerzetesrendek mutatják be önmagukat ugyancsak fának stilizálva, területi, szervezeti elkülönülésüket kifejezve. 1501-ben Hans Holbein a dominikánusok Stammbaumját metszi meg. A reneszánsz virágzó embléma-irodalma ugyancsak gyakran folyamodik a fa emblematikai értelmezéséhez, amelynek során gazdag allegorikus jelentéstöbblettel ruházzák azt fel, ennek eredményeit, látásmódját a reformáció is fölhasználja. Találunk erre példát bőven Johannes Sambucus Emblemata című nevezetes művében, de ugyancsak sok változatban találkozunk vele Andreas Alciatus Emblemata című rengeteg kiadást megért, egész Európában elterjedt művében.23 Egy változatát ismerjük Matthaeus Merian d. Ä. (1593-1650) ábrázolásában. A metszet még a fiatalkori művek közé tartozik (1613/14) és a Hit fája címet viseli: Baum des Glaubens, legfelül franciául is olvashatjuk a címet: Larbre de la fői. Szerkezete az ismert sémát követi: a hatalmas fa törzséből huszonnégy nagy ág indul jobbra és balra, mindegyik végén kör alalkú mezőben - tulajdonléppen a legnagyobb levélként - egy-egy portrét láthatunk. Ezek bibliai személyeket ábrázolnak. A törzsön - az induló ágak vonalában - ugyancsak tizenkét kép helyezkedik el, ezek bibliai jeleneteket ábrázolnak az édenkerttől a feltámadt Krisztusig bezárólag.24 Alul három alak látható: a fatörzs előtt hosszú hajú női alak ül, egyik kezében serleg, a másikban kereszt. Bal oldalon ugyancsak hosszú hajú, ülő női alak látszik, mellette hatalmas horgony, a remény attribútuma. Jobboldalt anya ül kisebb és nagyobb gyermekével, a kisebbet felemelve óvón magához szorítja. Az elmondottak alapján joggal illeszthető fametszetünk ebbe az előbb vázolt eszme- és művészettörténeti folyamatba.

2. A metszet és a svájci reformáció

A wittenbergi reformáció még erősebben hangoztatta az Antikrisztus

Arentemque citus dissipat orbe Notus.

Quae postquam paruo durarunt tempore, rursus

In nubilum redeunt, intereuntque simul.

Sunt fructus pia facta, quibus pius ipse probatur Cum pastore, pio sic referente deo.

Radix fixa pij est in corde, piusque refere tum

Semina qui magno foenore reddit, agrum.

Argentum, atque aurum, gemmas, et caetera mille

Lumine quae cernis menteque concipis hic.

Nam uitiosus ager stipulas, paleasque minsitrat

Et lolium infelix, quaeque nocere solent.”

23Andreas Alciati művének több kiadása is megvan a Debreceni Református Kollégium Nagykönyvtárában, a G. 1006 jelzetű kötetet vizsgáltuk. Számos fa-embléma látható itt és nagyon gyakori a dús allegorizálás. Ebben a kötetben ilyen sajátosságai vannak a következő képeknek: cupressus, quercus, salix, abies, picea, cotonea, hedera, ilex, malus medica, buxus, amygdalus, morus, laurus, populus alba.

24 VÖ. Lucas Heinrich WÜTHRICH, Das Druckgraphische Werk von Matthaeus Merian d. AE., Band 1 Einzelblätter und Blattfolgen, Im Bärenreiter-Verlag zu Basel, 1966. Abb. 45. A francia cím Larbre de la fai bizonyára éppen Merian francia környezetére utal, aki ekkor (1612-1615) Párizsban tartózkodik.

181