Imre Mihály: Az isteni és emberi szó párbeszéde Tanulmányok a 16-18. századi protestantizmus irodalmáról - Nemzet, egyház, művelődés 7. (Debrecen, 2012)
Arbor Haereseon A wittenbergi történetszemlélet ikonográfiái ábrázolása Szegedi Kis István Speculum pontificum Romanorum című művének 1592- es kiadásában
fölé helyezve újabb kartus, amely tartalmazza a metszet címét és annak értelmezését: Arbor Haereseon — Az eretnekek fáj a. A fölirat hangoztatja, hogy e két fej mily szorosan összetartozik, azok valósággal összenőttek: Arbor Haereseon, Ex qua quomodo aliae ex aliis profluxerint, intelligitur. Ille autem in duo tandem capita, nimirum Papismum et Mahometismum, coaluerunt, eaque prorsus diuersa. Sibi enim falsum consentire non potest. Ex his autem haeresibus, quae sunt ad dexteram, minus: quae autem ad sinistram, magis patriarcharum suorum errorem interpolarunt. A két nagy csoport között azonban mégis van némi különbség, a pápa (vagyis a bal oldali eretnekségek!) a pátriárkáknak még több tanítását hamisította meg, mint a jobb oldali eretnekségekből a török császár.17 Az ismeretetett metszetről nem tud Bucsay Mihály, nyilván az általa használt példányokban azt nem találta. Magam kísérletet tettem a metszet fölkutatására más példányban, mindeddig azonban eredménytelenül. Áttanulmányoztam a budapesti nagy könyvtárakat, Debrecenben, Sárospatakon végeztem kutatást, de a metszetnek az 1592-es kiadás más köteteiben nem bukkantam a nyomára.18 A Debreceni Református Kollégium Nagykönyvtárának D. 359 jelzetű példányában a metszet egykori meglétére utaló nyom van (a jelzett helyen mintegy 6-8 milliméteres függőleges - a metszet anyagával azonosnak tűnő - papírcsík látható, későbbi kivágásra utaló jelekkel) de azt onnan időközben eltávolították, valószínűleg kivágták valamikor. Ez az eljárás nem tekinthető rendkívülinek, hiszen számos 16-17. századi nyomtatványt csonkítottak meg hasonló módon már saját korukban: így „gyűjtve” értékesebb metszeteket. Itthoni közegben még becsesebbnek minősülhetett a Speculum... látványosan szép kötete, hiszen a hazai kiadványok - kényszerűségből, szűkösségből - nagyon „képszegények” voltak, különösen a német reformáció - hallatlanul gazdag képzőművészeti kultúrával díszített - kiadványaihoz viszonyítva.19 Jelenlegi ismereteink szerint arra sem tudunk határozott választ adni, hogy a metszetet beragasztották-e az 1592-es kiadás mindegyik példányába, esetleg a kiadó azoknak csak egy részében helyezte el? Mindkét eljárásra bőségesen találhatunk példákat a 16-17. századi nyomtatványok esetében. Ugyanígy pillanatnyilag az is megválaszolhatatlan, hogy a metszet kizárólag e kötet számára készült, más nyomtatványban is fölhasználhatták azt, esetleg önállóan is forgalmazták a reformáció kiteijedt röplapirodalmának 17 Az eretnekek rendszerezésének, leírásának évszázadok óta hatalmas irodalma volt, amelyet koronként - az aktualitás igényei szerint - újra szerkesztettek-írtak. Ennek a folyamatnak nyilván újabb szakaszát nyitotta meg a reformáció; az itteni változatnak azonban nem sikerült fölkutatni a forrását. 18 Módomban volt később néhány külföldi könyvtárban is kutatásokat végezni (Herzog August Bibliothek, Wolfenbüttel, Marburgi Egyetemi Könyvtár, Heidelbergi Egyetemi Könyvtár, Theologisches Seminar Herborn, Alte Bibliothek), azonban sehol sem került a kezembe olyan példány, amely tartalmazta volna a metszetet. Több kötetben viszont határozottan nyomát láttuk a korábban ott lévő metszetnek, amit azonban valamikor eltávolítottak — kivágtak - onnan. Valószínű, a látványos metszet itt is a „gyűjtők” zsákmánya lett. 19 Mi sem jellemzőbb erre, minthogy 16. századi alkotóink közül mindössze kettőnek ismerjük megbízható korabeli képzőművészeti ábrázolását, egyikük éppen Szegedi Kis fametszetű képe, amely Skaricza Máté rajza alapján készült, a másik pedig Johannes Sambucus portréja. Mindkettő természetesen külföldön készült és ottani nyomtatványban - Nicolaus Reusner nevezetes arcképcsarnokában - szerepel: Icones sive imagines illustrium virorum.... 178
