Imre Mihály: Az isteni és emberi szó párbeszéde Tanulmányok a 16-18. századi protestantizmus irodalmáról - Nemzet, egyház, művelődés 7. (Debrecen, 2012)

II. Ikonográfia és kulturális emlékezet Melanchthon paeonjai és magyarjai - adalékok a magyar protestantizmus történelmi identitásának alakulásához

itt nem gyengítette vagy negligálta a magyar protestantizmus történelmi emlékezet-konstrukcióját, nem kívánta elvitatni az előidő hun-magyar-szkítiai származástudatát, a nép ókori (erősen görögös jellegű) származtatása pedig kiegészítette a Hunyadi család római genealógiájáról szóló elbeszélést. Ezt azért is tehették meg, mert a kötet csak Mátyás király (illetve a Hunyadiak) korát tárgyalta, a paeonokra való hivatkozás nem veszélyeztette az előidő más - nagyra becsült - értelmezését és értékeit. (Szikszai Fabricius előszava sem beszélt - csak nagy általánosságokban - a korábbi magyar történelemről.) így voltaképpen nagyon elegáns emlékezet-konstrukció jött létre: az ajánlóversekpaeonjai görögös népszármaztatást sugalltak, Mátyás király pedig a legelőkelőbb rómaiak sarja volt.123 Ez a kulturális emlékezet nagyon halványan ugyan, de bizonyos mértékig az aranykor mítoszára utal, amely több változatban jelen volt a Mátyás-kor, majd a 16. század neolatin irodalmában. Szörényi László megfogalmazásában: ,A magyar irodalom további fejlődésében a mitikus aranykor eltűnik, marad a történeti típusú aranykor-elképzelés, amely egyre inkább Mátyás király alakja köré fonódik mítoszként.”124

Az elmondottak alapján kijelenthető, hogy a magyar protestantizmus nagyon összetett kulturális emlékezet összefüggés-rendszerében törekedett történelmi identitásának megalkotására, ebben a folyamatban Melanchthon sokoldalú, meghatározó szerepet játszott; a sok tekintetben szűkre szabott pae- on-magyar azonosság gondolatrendszerét sokszor maga nyitotta jóval tágabb- ra; a magyar protestánsok pedig csak erős önkorlátozással fogadhatták el, vagy bővítették, alakították erőteljesen a Praeceptor Germaniae - egyébként nagylelkűen nékünk szánt - javaslatát.

Tanulmányok a hetvenéves Havas László tiszteletére, szerk., TAKÁCS Levente, 2009, Debrecen, 71- 84, Szinkretizmus és identitástudat a wittenbergi peregrinusok költészetében, Paper, 2010. 01. 28, http://www.paperweb.hu/doku_mutat.

123 Ismeretes Ransanus Mátyásnak mondott orációjának részlete: „Romanus itaque es genere, Romanus es origine, Romanum te ac latinum hominem nos Itali asseramus, affirmamus, praedicamus.”

124 SZÖRÉNYI László, Az aranykor mítosza a magyarországi humanista latin nyelvű költészetben, in Philologica Hungarolatina, Tanulmányok a magyarországi neolatin irodalomról, Bp., Kortárs Kiadó, 2002,33. Innen azt is megtudhatjuk, hogy ez a szinkretista szemlélet zavartalanul az aranykorhoz számítja a dicső hun ősöket és a Hunyadiak korszakát, mint pl. Janus Pannonius vagy Martinus Thymavinus.

170