Imre Mihály: Az isteni és emberi szó párbeszéde Tanulmányok a 16-18. századi protestantizmus irodalmáról - Nemzet, egyház, művelődés 7. (Debrecen, 2012)
II. Ikonográfia és kulturális emlékezet Melanchthon paeonjai és magyarjai - adalékok a magyar protestantizmus történelmi identitásának alakulásához
csak szűkszavúan idézi fel a gyászos centenáriumot: „Die to. Novbr., quo ante annos centum ad Várnám trucidatus est rex Vladislaus ab exercitu Amuratis.” Az Andrea Martinusnak írt levél már a jelenre is utal, bárcsak feltartóztatná Isten a most is pusztító törököket: „Pridie festi 5. Martini, quo ante annos centum magno proelio victus est ad Varnam exercitus Hungaricus amisso rege Vladislao. Utinam Deus nunc grassantes Tureos reprimat.”104 1546 februárjában Melanch- thon ír Luthernek, amelyben értesíti, hogy elküld néki egy terjedelmesebb írott történelmi összeállítást a magyarok történetéről, amelynek a megbízhatósága bizonyos és nyilvánvaló.105 Sajnos, erről az irományról semmit sem tudunk, bár - a dátum közelsége miatt - gondolhatunk az 1545-ös kiadású német nyelvű, bázeli Bonfini-kiadásra is. Elképzelhető, hogy a Hunyadi Jánosra (és általában a magyar történelemre) viszonylag gyakran irányuló kitüntetett figyelmet az 1550-es évek közepén erősítette a Cárion Krónika ekkoriban zajló átdolgozása, ennek során Melanchthon sűrűn találkozhatott a magyar hadvezér tetteivel, ezek jelennek meg levelezésének elszórt — ám nagyon is hangsúlyos - megjegyzéseiben. A Cárion Krónika tartalmaz egy szónoklatot, amely Miksa császár buzdító beszéde a török ellen. Melanchthon fikciója szerint azt a császár egyes szám első személyben mondja el: Exhortatio Maximiliani Caesaris ad bellum Tureis inferendum. Áttekinti a török európai előnyomulását, jelentősebb hadjáratait, fontos hadvezéreit. Ezek között kiemelkedő szerepet játszottak a magyarok: Hunyadi János, majd Mátyás király, aki Szabács várát elfoglalta. Már sok éve a magyarok hősiessége üldözte el tőlünk a barbárságot, szomszédainkat és más népeket megoltalmaztak, az isteni gondviselés mintegy falként állította őket a török útjába.106 Melanchthon az 1550-es években sűrűn készített az adott év eseményeiről történelmi feljegyzéseket. Paulus Eberus közismert kalendáriumába is írt kéziratos történelmi bejegyzéseket: 1550-ben szeptember 10-én emlékezett Hunyadi Jánosra, 1551-ben pedig április 6-án Mátyás király Bécsben bekövetkezett halálának évfordulóját idézi föl.1071556-ban is megtaláljuk a magyar vonatkozásokat. Ismeretei néhol ugyan bizonytalanok, vagy időrendi tévedései vannak, 104 Corp. Ref. Volumen V. Halis Saxonum, 525-526. 105 Vol. X. 54: „Mitto vobis et aliis amicis pagellam, continentem Pannonicas historiolas ab honestis viris scriptas, quorum integritas et fides nobis nota est.” 106 Corp. Ref. XX. 1854, 465-466: „...Mahometus...magnam Europae partem pervagatus est, cum in Pannonia infeliciter dimicasset, victus a Ioanne Hunniádé...Divinitus et illud accidit, quod nonnihil retardarunt victoriam Mahometi cursum fortissimi viri, primum Ioannes Hunniades,...et Rex Hungáriáé Matthias. Libenter enim commemoro, ut cogitetis salutem Ecclesiae Deo curae esse, et ut debitum virtutis testimonium his ducibus optime meritis tribuamus. Hos enim antagonistas ceu murum opposuit Deus irruenti Mahometo, ne subito impetu universam Europam opprimeret. Primum in Pannoniam ingressus, magno victus est ab Hunniádé....Matthias aliquot praeliis deterruit eum ab Hungária; ad haec arcem ei Sabaceam, trucidato exercitu Turcico, eripuit.” 468: „Multos iam annos Hungarorum virtute barbaries illa est a nostris cervicibus depulsa, nos vicissim nationi bene meritae defensionem debemus. Manes etiam fortissimorum virorum, qui in acie propter communem libertatem ceciderunt, flagitant, ut suae patriae mutuam gratiam referamus, quanquam re ipsa non minus periculi nobis, quam Hungáriáé impendet.” 107 Corp. Ref. Vol. XX. 610-611: „Melanthonis additamenta ad Eberi Calendarium, 1550,1551. Ad X. Septembris: mortuus Huniades anno 1456 sepultus in Alba Iulia. Ad VI. Aprilis: Rex Matthias Viennae 6 die Aprilis mortuus anno 1490. anno aetatis 47.” 164
