Imre Mihály: Az isteni és emberi szó párbeszéde Tanulmányok a 16-18. századi protestantizmus irodalmáról - Nemzet, egyház, művelődés 7. (Debrecen, 2012)
II. Ikonográfia és kulturális emlékezet Melanchthon paeonjai és magyarjai - adalékok a magyar protestantizmus történelmi identitásának alakulásához
és jó erkölcsöket tanítsanak, és az ő munkájuk az igaz Isten megismerésére és az egyházakban való segítségül hívására hasznos legyen. Megjegyzendő, hogy a Corpus Reformatorum ennek az iratnak közli a német nyelvű változatát a No. 6812. sorszám alatt: Idem scriptum latiné habes d. 1. Septb. Azonban a két szöveget összevetve megállapítható, hogy a latin szemlélete erősen eltér a másiktól. A németből hiányzik a paeon-utalás és a heroikus antiturcica szerepkör, így Hunyadi János említése, bár a németekért is vérüket ontó keresztény testvér gondolata jelen van és a protestáns sorsazonosság tudata is erősebb.102 1542 áprilisában Justus Jónásnak írja, hogy Pannóniában egyre jobban nő a török csapatok száma. Arról hallott Melanchthon a speyeri birodalmi gyűlésen, hogy határozat született, német birodalmi csapatokat küldjenek a törökök ellen Magyarországra. Isten vezérelje azt az ügyet. Két megbízatást kell már Németországnak mindenkinél jobban magára vállalnia: a hit értelmezését és a megmaradt Európa védelmezését. Tehát igazán háborút viselünk az Antikrisz- tus országa ellen. Bárcsak megértenék a fejedelmek ennek a dolognak a hatalmas jelentőségét! Kérleli Jónást, hogy magyarázza el a népnek méltó ékesszólásával ezeknek a dolgoknak a nagyságát, hogy kegyes imádságokkal segítsék a fegyverek erejét.103 Jól látszik a levélben részint az eszkatologikus szemlélet, amely érvényes Magyarországra éppúgy, mint Németországra. Előbbi inkább elszenvedője (hiszen maga is alávetettje az Antikrisztus országának), utóbbi pedig valamelyest kezdeményezője a folyamatnak. Másrészt Németország hősi erények, katonai képességek birtokosaként maga vállalja fel immáron a megmaradt Európa védelemzését. 1544 november 10-én két levelet is ír, mindkettőben megemlékezik a vesztes várnai csatáról és Ulászlóról. Az elsőt Eutychius Musculusnak írja, itt 102 Volumen IX. 909: „Diu bene meriti sunt Paeonii de reliqua Europa a quo suo sanguine Tartaricam et Turcicam barbariem represserunt, et quidem multis magni proeliis Iohannes Huniades duo flumina, Amuraten et Mahometum, a nobis depulit. Vicissim igitur toti genti gratitudinem debemus. Et honestae leges in imperiis iubent, studiosos literarum defendi in itineribus adversus iniurias, et res eorum non onerari vectigalibus. Ideo oramus omnes viros generosos, nobiles et honestos, qui gubernant praefecturas, ut hos quatuor Paeonis N.N.N.N. contra iniurias defendant et perficiant, ne transvectio supellectilis ipsorum impediatur, et ne vectigalibus oneretur, quia tantum aliquot libros et vestes vehunt....Harum legum beneficiis frui et his quatuor honestis et doctis viris concedatur, praesertim cum sint nati in genere Paeonica bene meriti de tota Europa.” A német szöveg párhuzamos helye így hangzik: „Solche Freundschaft fremdden ehrlichen Leuten, die in Kirchen Christlich dienen sollen, zu erzeigen, ist gewißlich Gott gefällig, und sonderlich sind wir frommen Leuten in Hungern schuldig Gutes zu erzeigen, denn sie uns lange Zeit mit ihrem Blut geschützt haben. Gott wolle gnediglich Hungern und Deutschland helfen.” 910. A német kicsit többet elmond a haza indulókról: egyikük erdélyi, a többiekről itt is csak azt tudjuk meg, hogy magyarok: ....N. von Korn in S iebenbürgen, und N. N. N. geborne in Hungern, gutwilliglich gemessen lassen, daß ihre Personen, und ihre Geräthe, denn sie nichts anderst denn Bücher und Kleider mitfrühren, unverhindert und ohne Beschwehrung fortführen mögen.” 103 Uo., 794: „In Pannoniis crescunt Turcicae copia. Audio in conventu decretum esse, ut exercitus Germanici contra Tureas mittantur. Deus gubernet rem tantam. Duo iam negotia omnium maxima sustinet Germania, religionis explicationem et Europae reliquae defensionem. Vere igitur belligeramur adversus regnum Antichristi. Utinam cogitarent principes de magnitudine huius rei! Te quidem rogo, ut tua eloquentia digna tantis causis harum rerum magnitudinem populo declares, ut piis precibus arma iuventur.” 163
