Imre Mihály: Az isteni és emberi szó párbeszéde Tanulmányok a 16-18. századi protestantizmus irodalmáról - Nemzet, egyház, művelődés 7. (Debrecen, 2012)
II. Ikonográfia és kulturális emlékezet Melanchthon paeonjai és magyarjai - adalékok a magyar protestantizmus történelmi identitásának alakulásához
Ugyanezen a napon Matthaeus Collinus prágai professzornak írott levelét hasonló gondolatsorral zárja a dátumra utalva. A magyar törökverő hőst itt - görög történelmi párhuzamot keresve - Epameinondaszhoz hasonlítja, aki csatában (Mantinea, Kr. e. 362) szerzett sebesülésébe halt bele, aki azonban hosszú időre a magyarok közül a szerencsével legjobban megáldott és legdicsőségesebb volt, a barbár vadságot visszaszorította Pannóniából, Germaniából és Bohemiából egyaránt, éppúgy, mint az a thébai, akinek állhatatosságát Xenophon is kifejtette." A legutolsó mondat „Pannonius” szavát jegyzettel látta el a lap alján a kiadást készítő Bretschneider, ami a következőképpen szól: „Pannonius scripsi pro Paeonius, quod pro mendo habeo.” Vagyis véleménye szerint a Pannonius szó a helyes a Paeonius helyett, amit Melanchthon hibájaként értelmezett és kijavított! Az elmondottak alapján nyilvánvaló Bretschneider tévedése, mert az eredetileg szereplő Paeonius alak a helyes, hiszen Melanchthon a magyarok megnevezésére látható, sűrűn használta a paeoni, paeones, paeonius alakokat, ebben az esetben is ezt tette: itt az Hunyadi János népneve. 1559-ben szeptember elsején írta Melanchthon azt az ajánló levelet, amely több szempontból is figyelmet érdemel. Valamely kérelemmel fordultak a haza utazni készülő magyar coetus tagjai közül négyen az egyetem vezetéséhez és megsegítésükre írta Melanchthon az iratot, erre utal a szöveg több fordulata.99 100 Meglepő módon itt is azonosítja a paeonokat a magyarokkal és ezzel az elnevezéssel él végig: négy paeonnak nevezve őket. Európában ez méltán megbecsült népnek nevezhető, akik saját kiontott vérükkel tartóztatták fel a tatár és török barbárságot, Hunyadi János sok csatával Amurates és Mahometus két hatalmas csapását fogta fel és kergette vissza azokat. Ezért tehát minden nép hálával tartozik nekik. És erényes törvényeket kívánnak meg a birodalomban, az irodalmat és tudományokat tanulók védelmére útközben mindenütt a jogtalanságok ellenében és azok dolgait ne súlyosbítsák vámokkal vagy adókkal. Tehát kérjük mindazokat a tiszteletreméltó nemes férfiakat, akik kormányozzák az elöljáróságokat, hogy ezt a négy paeont védelmezzék minden jogtalanság ellen és intézzék el, az utazásuk során a felszerelésüket ne háborgassák, ne zaklassák vámmal vagy adóval, mert oly sok könyvet és ruházatot szállítanak.101 És már a hazájukba visszahívottak hazatérnek, hogy a tanokat az iskolákban, az élet számára hasznos 99 Corp. Ref. Vol. IX. 1842, 611-612: „Illustrissime et Clementissime Princeps, Celsitudinis vestrae Epistolam accepi die decimo Septembris, quo die ante annos centum et duos Johannes Huniades postquam magno prelio Mahometum ad Belgradum vicerat, mortuus est, ducum omnium praestant- issimus qui fiierunt hoc seculo.” „Anno 1558. die decimo Septembris, quo die ante annos centum et duo Iohannes Huniades pene ut Epaminondas accepto vulnere in proelio, quo Turcicum exercitum profligaverat, aliquanto post mortuus est, sed longe pulcrius et felicius hic Pannonius, qui barbaricam saevitiam a Pannonia, Germania et Bohemia depulit, quam ille Thebanus, cuius pertinaciam etiam Xenophon reprehendit.” 100 Volumen IX. 1842, 908: „Latina forma literarum petentium, ne in transvectione supellectilis quo- rundam studiosorum Hungarorom vestigalibus oneretur auriga, a Domino Philippo Melanchthone composita.” A Corpus Reformatorum kiadásának jegyzete bizonyítja Melanchthon szerzőségét. 101 Érdekes tudósítás: Melanchthon nemcsak személyes háborítatlanságot kér a haza igyekvő magyaroknak, de arról is tájékoztat, sok-sok könyvvel indultak hazájukba a peregrinusok, amit ugyancsak védelmezni kell. 162
