Imre Mihály: Az isteni és emberi szó párbeszéde Tanulmányok a 16-18. századi protestantizmus irodalmáról - Nemzet, egyház, művelődés 7. (Debrecen, 2012)
II. Ikonográfia és kulturális emlékezet Melanchthon paeonjai és magyarjai - adalékok a magyar protestantizmus történelmi identitásának alakulásához
a háromszor sújtó bakó, éppúgy, mint az 1551-es Mátyás declamatióban. Aligha merész az a feltételezésünk, hogy a két szöveg keletkezését összekötjük, vagy közeli hatást gyanítunk, hiszen mindkét írás 1551-ben született. Melanchthon-Mat- theus szónoklata még Hunyadi László szájába adja a történet értelmezését (az ártatlanság isteni bizonyítékának hiszi életben maradását, amiért fohászkodik is Istenhez), a Theognisz-kommentárban már Melanchthon minden kétséget kizáró értelmezői megállapításaként szerepel. Ott még retorikailag egy aposztrophé némi bizonytalanságának felhasználásával él, itt már mellőzi azt. Nemesis sequitur insolentiam. - A Végzet jár az elbizakodottság nyomában. Ennek a Theognisz gnómának a magyarázatára ismét terjedelmes magyar tárgyú példát használ fel Melanchthon. Egész hosszadalmas történetet mesél el a várnai csata körülményeiről, szereplőiről. Moralizáló, történetfilozófiai, teológiai tanulságokat kínáló történet az elbeszélés, amelyben a szokásos protestáns érvelés szerint jelenik meg a szerződésszegésre rábeszélő pápai követ és annak minden rettenetes következménye. Az elbeszélt események itt nem kapnak esz- katologikus értelmezést, minden az emberi világ döntéseinek, tulajdonságai- nak, erkölcsi hibáinak, elvakultságának, hitbéli gyengeségeinek a következménye. Mindezek jobbra fordításához ugyanakkor Isten kegyelmében reménykedhetünk, a bűnbánatból fakadó bűnbocsánatban, ez elveheti felőlünk még a végzet vak szigorát is. Ezen a ponton érvényesül a szinkretizmus szemlélete. A napoknak kell emlékeztetnie bennünket a régi és újabb történelemre. A Márton előtti napon, november 10-én volt a várnai csata, ahol elesett Ulászló, Magyarország és Lengyelország királya, a legkiválóbb férfiú és a hősök közül sok ezren, a legvitézebbek, 1444-ben. Már 107 éve a magyarok szerződést kötöttek Amurates szultánnal és a szultán belebonyolódott az ázsiai háborúba, Iulianus kardinális a szerződés felbontására biztatott, hogy az eskü ellenére indítanának háborút, mert azt mondta, egyetlen szerződés sem lehet hiteles a római pápa nélkül. Miután jóllehet abban a háborúban sok dicső győzelmet arattak, végül mégis lemészárolták őket. Várna - úgy gondolom - Konstantinápoly fölött tizenkét mérföldre van, tengerparti város. Azt hiszem, az a város, amit a térképeken Anchialosnak hívnak, a Tanais folyónál, vagy ahhoz nincs messze. Lajos király Ulászló testvérének a fia volt, őt is a törökök ölték meg, bár néki nem volt olyan felszerelt hadserege, mint Ulászlónak. Ulászló csatája után Hunyadi János menekülés közben a Dra- kula fogságába esett, akiről sokféle kegyetlenséget mesélnek, aki az érkező olasz követeknek és másoknak, hogy fedetlenül hagyják a fejüket, amikor nem vették le a kalapjukat, hozzászögezte a fejükhöz szegekkel a kalapjukat. Valóban rettentő kegyetlen ember volt, azután Hunyadi János mégis elfogta és lefejeztette. Ilyen volt ennek a szörnyű zsarnoknak a vége. El kell azon gondolkodni, hogy legyünk mérsékeltek, és gondoljunk a világ végső bűnére és könyörögjünk az Isten fiának, hogy legyen enyhítő és engesztelje a bűnöket.94 A történet egyben arra falsa.. Johannes Hunniades optime meritus habuit obtrectatores, postea expleverunt odium in filio, et propterea filius est decollatus, quod eamulum patris occidit, et cum decollaretur, ter est percussus a carnifice, ehe er jn verwundt hat. Ita Deus tribuit testimonium innocentiae. Es ist der feinsten Menner einer gewesen, die man weis.” 94 Corp. Ref. XIX. Brunsvigae, 1853, 144-145: „Nemesis sequitur insolentiam. Dies debent nos ad109
