Imre Mihály: Az isteni és emberi szó párbeszéde Tanulmányok a 16-18. századi protestantizmus irodalmáról - Nemzet, egyház, művelődés 7. (Debrecen, 2012)

II. Ikonográfia és kulturális emlékezet Melanchthon paeonjai és magyarjai - adalékok a magyar protestantizmus történelmi identitásának alakulásához

is rávilágít, hogy Melanchthon sokféleképpen illeszti be bonyolult rendszerébe a magyar tárgyú „alapanyagot”. Ebben az esetben a retorikai exemplum, - vagy toposzképződés eljárását figyelhetjük meg, amelynek alapja ugyan ókori szerző műve, aktualizálása azonban magyar forrásanyag felhasználásával valósul meg.

1551-ben újabb munkájában kerül elő a magyar történelem, ebben az évben láthatóan folyamatosan foglalkoztatták ezek az események, és azok tanulságai. Etikai előadásainak tárgyalásánál találkozunk a gondolatmenettel, a be nem tartott szerződés és a hazug eskü mérlegelése hívja elő a történelmi ex- emplumot. Címe szerint az áruló trójai Dolón ürügyén adja elő: An cum Ulysses promisisset Doloni speculatori vitam, Diomedes socius eum iuste interfecerit. Személyes hangvétellel elmondja, hogy a várnai csata 107. évfordulója tegnap volt november tizedikén, ennek tanulságairól kell beszélnünk, gondolkodnunk. A továbbiakban részletesen előadja a csata előzményeit, Hunyadi János korábbi hadisikereit, majd a béke megkötését, a szerződésszegésre rábeszélő pápai küldött szerepét (Cesarini) és a végzetes ütközetet.95 Az elbeszélés a történetet evilági dimenzióban tartja, értelmezése nem hordoz szinkretikus jellemzőket, amint az eszkhatológia és apokaliptika sem színezi. Még Cesarini kártékony politikai

monere de historiis veteribus et recentibus. Hoc die 10. Novembris pridie Martini, facta est pugna ad Várnám, in qua interfectus est Vladislaus, rex Ungariae et Poloniae, praestantissimus vir, et multa millia fortissimorum virorum, anno 1444. Iam sunt anni 107. Ungari fecerant pactum cum Amurate, ...et Amurates impediebatur bello Asiatico, Iulianus Cardinalis fuit suasor pacti rescindendi, et ut contra iuramentum moverent bellum, quia dicebat nullum posse fieri foedus sine autoritate Romani Pontificis. Postea quamquam in bello isto habuerunt multas egregias victorias, tamen tandem trucidati sunt. Varna est supra Constantinopolim credo 12 miliaribus, est litoralis civitas. Credo esse illam, quae in tabulis vocatur Anchilaos, ad Tanaen fluvium, oder ja nicht fern davon. Ludovicus natus ex Vladislai fratris filio, etiam interfectus est a Tureis, quamquam ille non fuit ita instructus exercitu, ut Vladislaus. Post illam pugnam Vladislai, fugiens Johannes Hunniades captus est a Dracole, cuius narratur multiplex crudelitas, qui venientibus Italis legatis, cum nudarent capita, et alios parvos pileolos non deponerent, confixit pileos clavis ad capita. Fuit homo valde cmdelis, postea tamen est captus a Iohanne Hunniádé et decollatus. Talis fuit exitus tyranni. Illa sunt cogitanda, ut simus modesti, ut cogitemus ultimas poenas mundi, et oremus filium Dei, ut sit umbraculum, et mitiget poenas.”

95 Corp. Ref. XVI. 1850,489-491: „Tempus me de hac quaestione admonet, quia heri, id est, decima Novembris, fuit annus centesimus septimus, post tristissimam cladem Varnensem, in qua rex nobilissimus et excellens virtute Vladislaus, interfectus est ab Amurathe, cum post promissam pacem iuramento, persuasus esset a Romani pontificis legato Iuliano rursus movere bellum, quia illa pax facta esset sine consensu sociorum. Repetam autem breviter historiam. Ioannes Huniades, Matthiae pater, tres Turcicos duces vicit multis praeliis. Mezeth et Ziabim interfecit, postremum Carambum captum emit a gregario milite quadraginta aureis, quem postea vendidit quadraginta millibus aureorum. Cum igitur Turcicae vires multis cladibus languefactae essent, et Carmam in Asia provincias Turcicas popularentur, Amurathes pacem petivit. Nec Ungari defessi assiduis bellis a pace abhorrebant. Itaque utrimque pax iuramento promissa est. Non multo post cum iam constaret Amurathen in Asiam contra Carmanos traiecisse, et existimarent omnes magnam esse occasionem Tureas ex Europa eiiciendi, hortantur legati pontificii et Graeci regem Vladislaum, ut rursus bellum moveat, quod cum propter pacta videretur iniustum esse regi, legatus pontificius affirmavit illa pacta irrita esse, quia nec sine Romani pontificis autoritate, nec sociorum consensu licuerit promittere pacem, et suadet rursus moveri bellum. Huic infoelici consilio rex Vladislaus obtemperat et initia laeta erant, sed celeriter ex Asia rediit Amurathes. Iam vero accesserat Vladislaus usque ad littus ad oppidum Varnam, quod veteribus fuit Dyonysopolis, aut Anchialos, si tam in littore supra Constantinopolim non longo intervallo. Ibi rex Vladislaus interfecta est, et trucidata utrimque ingens multitudo. Huniades cum parte copiarum effugit, sed in fuga a Dracola Valacho captus est, et postea dimissus, quem Dracolam Huniades postea captum interfici iussit.”

160