Imre Mihály: Az isteni és emberi szó párbeszéde Tanulmányok a 16-18. századi protestantizmus irodalmáról - Nemzet, egyház, művelődés 7. (Debrecen, 2012)
A Balassi-kánon első változata - Az 1595-ös bártfai antológia
mnemosynéi istennők: holtan fekszik a magyar hős, a hófehér cytherei mirtuság híres bogyó-része. A szalamiszi költő [Homérosz] trójai kötetei, az ascrai öreg [Hésziodosz] könyvének verses imái, a rómaiak hadi művei semmit nem tartalmaznak, sem az ősök harcai, amit ne úszott volna át, lelkesen verve a hullámokat. Oh, fájdalom, oh mily szerencsétlen eset, mely a felhőkig hatol! Elesett a ti ősi dicsőségetek tápláló vezére; ő a Stagirita [Arisztotelész] mélységes folyamát egész nap barázdálta s aztán egész éjjel Ptolomeusz barátságos csillagait vizsgálta, tanulta a bölcs Démoszthenész ritmikus mondatait is és hozzátette átvirrasztott éjszakákon és zsenge fiatalságában Tullius [Cicero] szógörgetegeit.”60 A hősi epika sajátosságaival jellemzi hősét, amikor Vulcanustól származó sisakjáról és pajzsáról beszél, amely Akhilleusz és Aeneas fegyverzetéhez teszi hasonlóvá. A 25. versben Ferenc szól Hungáriához, ez az aposztrophés retorikai eljárás gyakori a funeratiós műfajokban. Bőségesen találhatunk erre példát a Szigeti-albumban, ahol Zrínyi Miklós is óva-intve szól nemzetéhez a további elszánt török elleni harc szükségességét hangoztatva. A 30. vers olyan epitaphium, amelyben Ferenc búcsúzik fegyvereitől, amelyekkel csatában járt s néki dicsőséget szereztek. Ezt négy újabb epitaphium követi, valamennyi Ferencet búcsúztatja: mindegyiknek közös jellemzője az antikizáló - néhol szinkretikus - hangvétel. Mindegyik valamilyen mértékben planctus, questus, querimonia, luctus, különösen a 31. mutatja ezeket a sajátosságokat. Petri Mihály, privigyei tanító írta a kötet záró versét, amely mindkét Balassit búcsúztatja. Bőkezűen antikizál a szerző, de Hunyadi Jánosnak is méltó páijai mindketten a Balassi-fivérek.61 5A bártfai kötetnek láthatóan egyik fontos forrása volt az európai kortárs neolatin költészet, azonban föltétlenül számolnunk kell a számba vehető minták között a Balassi-család nagyhírű tagjának, - Jánosnak - 1577-ben Nürnbergben megjelent latin nyelvű epicédiumával. Joachim Bielski költeményéről már 1940 óta tudott a kutatás, kissé csonka szövegét Waldapfel József publikálta; mostanában előkerült teljes változatát - a kiegészítést és az egész magyar fordítását - Németh S. Katalin közölte.62 Waldapfel tanulmánya a 16. század neolatin lengyel költészetét vizsgálja, amely az antiturcica irodalom szabályai szerint reagál a törökellenes magyar küzdelmekre, benne Clemens Janicius, Orzechowski és a 60 ECKHARDT, 1972,161. Eckhardt fordítása néhol szembeszökő pontatlanságokat, tévedéseket tartalmaz, ezeket javítottam; az itt-ott meglévő stiláris nehézkességeket finomítottam. 61 BOCATII Joannis, Hungaridos Libri V., című már többször idézett kötetének V. része funeratiós műfajú költeményeket tartalmaz: Liber V. Sepulchralia complexus címmel. (393-443) Szinte minden olyan műfajjal találkozunk itt is, ami a bártfai antológiában jelen volt: epitaphium, epicedium, in vexillo sepulchrali, in vexillo funereo, in sepulchro, musae parentales, ad tumulum. A Homonnai Drugeth Istvánt búzsúztató mű allegorikus heroida, az egész ciklusnak minden bizonnyal egyik legközelebbi mintája a bártfai kötet volt. 62 WALDAPFEL József, Magyarország sorsának XVI. századi lengyel visszhangjához. — Bielski Joachim epcediuma Balassi apjának halálára, Egyetemes Philologiai Közlöny 64. évf. 1940, 197- 211, NÉMETH S. Katalin, Balassi János epicédiumáról, Irodalomtörténeti Közlemények, 1999, 5-6, 647-654105
