Imre Mihály: Az isteni és emberi szó párbeszéde Tanulmányok a 16-18. századi protestantizmus irodalmáról - Nemzet, egyház, művelődés 7. (Debrecen, 2012)

A Balassi-kánon első változata - Az 1595-ös bártfai antológia

és azon felülkerekedett: Amoris casses fideque superavi. Ennek a gondolatát viszi tovább a következő két sor, amely bővíti a szerelemből eredő testi vágyakkal eredményesen küzdő Bálint erőfeszítéseinek leírását, eszerint „legyőzte volna ugyanis az ifjút az ostoba hús, de ezt isteni segítséggel - a magasban mennydörgő szavával- megszelídítettem.” Ez a kijelentés éles ellentétben áll a kötet elején már vizsgált Tolnai Balog János-epigramma szemléletével, hiszen ott az egyik legértékesebb isteni ajándék a benne élő szerelmi érzés képessége volt, egyértelműen gazdagító- istenek által is megirigyelt - adomány. Itt viszont határozottan elutasítja azt a szerző, egyértelműen negatív értékkategóriának tekinti, hiszen Bálint ellene folytatott harcának hatékonyságáról és sikeréről beszél. Ez az álláspont viszont azt bizonyítja, hogy már ekkor valamilyen megosztottság létezhetett Balassi szerelmi költészetének megítélése körül, hiszen az idézett két vélemény egyértelműen erre utal, egyben a bártfai kötet e később is meglévő polémiának első írásos dokumentuma. Az utolsó három sor is elsősorban a bűn ellen, a bűntelenségért harcoló, eszményi élet példáját kínáló Bálint alakját mutatja be: „Bárki vagy, a háborúban nagynak látod Bálintot,/ ahogy a gyorsan múló élet veszendő hajója szalad, tanuld meg:/ óvakodj attól, hogy kezedet egy csepp bűnnel is beszennyezd.”

Namque caro quamvis vinxisset bruta juventam..

Hanc tamen excelsi domui sermone Tonantis,

Ergo vides, bello magnum quicunque Valentum,

Transtra velut currant vitae peritura fugacis,

Discas: et scelerare manus aspergine parcas.59

A vers a kegyes életű Balassi-kép első markáns változata, mindvégig hangsúlyozza is ebben a folyamatban Bálint folyamatos és sikeres küzdelmét. (Mintha csak polemizálna Nicolaus Gabelmann közismert, az ostromnaplóból származó bejegyzésével: Hungarus, sed impius.) Rimay János a Balassi-hagyomány kanonizálásának folyamatában bizonyosan számolt utóbb majd ezekkel a kijelentésekkel, s ezekkel dialógusban -olykor vitában - alakította ki álláspontját Balassi szerelmi költészetének jelentőségéről, magasra értékeléséről, de a kegyes tulajdonságokat erősen hangsúlyozó személyiségképről is.

A HUNNORUM MILITUM DOLOR című huszadik vers az ars és a hérosz kettősségében siratja Bálintot. Hadi erényeinek fölsorolása most is terjedelmesebb, történelmi és hősi epikai személyiségek alkotják a párhuzamot: Hektor, Akhilleusz, Scipio Africanus, aki azonban bőven itta a castaliai forrás múzsáknak és Apollónak szentelt vizét is. A 21. vers is Bálintot idézi: QUERIMONIA PANNONIAE, szerzőjét nem lehet biztosan azonosítani. Eckhardt Sándor részleges prózai fordításában idézzük: „Oh jaj, dühöng a gazság! A fekete istennő vakon ront a magyar virányokra, dühösen ront rájuk bűzös irigységgel, levágva a Balassiak nagyszerű törzsén nőtt sarjadékot: forrjon fel lelketek, istennők, tietek volt, a ti öletekben nőtt fel bölcsességben ő, akinek bölcsőjét aóniai mormolás- sal ringattátok. Oh, jaj, verjétek gyászoló, öklötökkel üvöltő melleteket, verjétek

59 Uo., 1923, 644.

104