Csorba Dávid: "A sovány lelket meg-szépíteni” Debreceni prédikátorok (1657-1711) - Nemzet, egyház, művelődés 5. (Debrecen, 2008)
III. Szentpéteri István hajdú-prédikációi - III/B. 1) Regula fidei
III. Szentpéteri István hajdú-prédikációi A „színes, tettetes és hamis” vallásgyakorlat fogalomkörébe számtalan dolog tartozik, mivel a Biblia dogmatikai és etikai útmutatást ad ugyan, de a hitélet gyakorlati megvalósulása mindig függ az aktuális társadalom szabta korlátoktól. A társadalmi szokások és joggyakorlat kialakult rendszerén túl szerepet játszik még a konszenzus kialakításban a prédikátor személyisége. A vallási önvédelem, mely két egymással szembenálló világ (Isten - ördög) harcaként szemléli az életet, veszélyt lát az ismeretlen, az idegen testben. Szentpéteri a nevelési, neveltetési kérdésekben is szót emelt: rossz hatásúnak tekintette az idegen komát (Perkins, J. Alting, Pápai Páriz Imre: Keskeny út), dajkát (Pareus, Keskeny út), Praeceptort (Perkins, Scultetus alapján). Az erkölcsi kérdésekben ítélkező vallásos lelkületű ember könnyen válik törvénykezővé, ami által viszont éppen a reformátori kiindulópont, a ‘kegyelemből hit által’ lelkülete vész el. Nincs például általánosan megállapított ideje a keresztelőnek (2-3 hetes kortól), de azt elítélte a lelkipásztor, mikor ezt halogatták nagyobb puszták, ‘vendégeskedés’ miatt,69 hiszen így a keresztyének közössége helyett a baráti, ismerősi szálak kaptak nagyobb hangsúlyt. Nehezebb a megítélése azonban annak, hogy valaki ténylegesen hit nélkül imádkozik, úgy veszi az úrvacsorát vagy ad alamizsnát.70 Példa erre: „elégnek itilik a’ mi Magyarink; ha reggel az Ur napján pré- dikátiót halgatnak, annak dellyesti részét osztán tsak merő testi dolgokban, vétkes foglalatosságokban, vendégeskedésben, ételben, italban, hajja-hujjá- ban töltik-el”.71 A fenti eltévelyedést azért is értelmezte olyan negatív képekkel a lelkipásztor, mert érzékelhetővé vált a szakrális és a profán világ egymásba fonódása, a vallás „színesedése”, szekularizálódása. A vallásos tapasztalat hivatalos és népi formái közti állandó integrációt nehezen tudta tolerálni Szentpéteri István, főként egy szekularizálódó világban, állandó külső (katonai) és belső (felekezeti) küzdelmek időszakában.72 Az istentisztelet és az ünnep megszentelése állandó követelése maradt a századvégi lelkipásztort nemzedéknek. 69 SZENTPÉTERI 1698, G7r. 70 UŐ„ 1712-13, 93v. 71 UŐ., 1698, C2v. 72 NAGY 0.1986, 513. 156
