Csorba Dávid: "A sovány lelket meg-szépíteni” Debreceni prédikátorok (1657-1711) - Nemzet, egyház, művelődés 5. (Debrecen, 2008)
III. Szentpéteri István hajdú-prédikációi - III/B. 2) Traditio humanarum
III. Szentpéteri István hajdú-prédikációi III/B. 2) Traditio humanarum „Tanúld-meg itt: Köz-dolog az, a’ melly Istentől, sem nem parancsoltatik mi- nékünk, sem nem tiltatik mitőllünk. Illyen cselekedet, enni, inni, járni, fejünket meg-nyitni [= beszélni], ruhában fel-öltözni, feleséget venni, férjhez menni, nőtelennek, gazdagnak, szegénynek lenni.” Az étkezési szokások, illő beszéd, öltözködés, házasság, társadalmi helyzet tőlünk függő dolgok, amelyeket Szentpéteri saját maga akart megszabni, hivatkozva az egyházatyák és a Biblia tekintélyére. „Minden mi cselekedetinknek Regulája, rámája, mértéke, avagy csapó czérnája légyen az Istennek ki-jelentetett akarattya. (...) mert ez írja élőnkben a’ mellyeket kell cselekednünk, és a’ mellyeket el-kell távoz- tatnúnk”.73 A korszak elméletírói megkülönböztetnek a közdolgok (adiaphoron) mellett még ‘Környülálló dolgok’ néven nevezett fogalmi kategóriát. Komáromi Csipkés György Igaz Hit című kötetének definícióját idézzük: „A környülálló dolgok, hely, idő, személy, rendelés, etc. a köz-dolgokat a köz voltokból kiveszik, és nem közökké, sőt szűkebbé-is teszik, mert szabad ilyen vagy amolyan ruhában járni, de Prédikátornak katona öltözetiben nem szabad, férfiúnak asszonyában, kereszténynek pogányéban, Magyarnak idegen messze való nemzetében; szabad embernek enni innya illendőképpen, de a Templomban, gyülekezetben, igehalgatás és imátkozás közben nem szabad”.74 Ezzel tehát a keresztyéni szabadság határait vonta meg, a körülményekhez mért cselekvés szabályait. Erre két módon tértek ki a lelkipásztorok: bűn- vagy vétekkatalógust készítettek valamelyik bibliai igére alapozva, illetve keretbe foglalták a bűnöket, mégpedig a Tízparancsolat valamelyik táblája szerint.75 Szentpéteri István ezzel szemben nem határozott meg ilyen circumstantiákat, inkább csak a negatív eseményeket, istentelen cselekedeteket ábrázolta, és feddte érte az embereket a közdolgok esetén is. Étkezési szokásokról szólva a jelen korhelykedéseit érinti. Érthető ez, ha meggondoljuk, mennyire jellemezte a magyar kultúrát az áldomásivás. 73 SZENTPÉTERI 1712-13, 113-114., io8v. 74 CSIPKÉS 1666, 729. 75 A puritánok exhortációinak prominens témája az első táblához való skrupulózus engedelmesség alapvető szüksége. Az összefoglaló elnevezés az 1. táblához az idololatria, a bálványozás fogalma volt. William Perkins még ezt is szorosabbá tette: az első parancsolat a következő kilencnek az alapja. Az anglikánok - érvel az amerikai elemző - inkább a 2. táblát tartották fontosabbnak, hiszen az elsőt ők a ceremóniák miatt alkalmasnak találták (McGEE 1976, 71, 95.). 157
