Csorba Dávid: "A sovány lelket meg-szépíteni” Debreceni prédikátorok (1657-1711) - Nemzet, egyház, művelődés 5. (Debrecen, 2008)
IV. Debreceni Ember Pál hegyaljai prédikációi - IV/C) A doctrina formái - IV/C. 1) História és fabula
IV. Debreceni Ember Pál hegyaljai prédikációi A történeti históriák sorába tartozó exemplumok anyaga kifejtettségét tekintve a legszerényebb, többnyire csak utalás révén vannak jelen. Messze legnagyobb idézettségével Josephus Flavius emelkedik ki, emellett főként egyháztörténeti utalásokkal találkozunk, több mint 38 szerzőtől. Egyaránt citálja a patrisztika atyáit (Eusebios, Epiphanius, Chrysosthomos, Jeromos) - leggyakrabban természetszerűleg Szent Ágostont -, és a későbbi korok történetíróit: Thuanus, Vergilius Polydorus vagy a jezsuita Tursellinus mellett a francia historikus Lieu de Dieu és a lutheránus Christianus Matthiae munkáira támaszkodik. Kora történetírói közül Forbesius és az ortodox, coccejá- nus, kartéziánus tézisektől egyaránt érintett id. Spanhemius (1632-1701) szerepel fontos helyeken. A magyar történetírókat szerény számban Bonfini képviseli, sőt a magyar jellegű téma is inkább európai köntösben jelentkezik. Ennek illusztrálására hadd álljon itt egy példa Christianus Matthiae-től (Theatrum Historiae, Frankfurt, 1684): a kegyes istenfélő fejedelem jellemzésére, melyet a korban többen említenek, így pl. Pataki Füsüs János vagy Köleséri Sámuel. Az exemplum — latin eredetijéhez viszonyítva - változtatás nélkül került a szövegbe, ennek köszönhetően a neves erdélyi fejedelemről azonkívül, hogy „Magyar vérből való”, mást nem tudunk meg. A példa a funkcióját azáltal tölti be, hogy kifejezi Isten lelkiismereten való uralkodási jogát: „Három kiváltképen való dolgokat tartott-meg Isten különösön magának; azt mondotta hajdan, ama’ Magyar vérből való, 44-dik ditsöséges és gyözödelmes Lengyel király, Báthori István: 1. Hogy semmiből valamit teremtsen. 2. Hogy jövendő dolgokat tudjon, ‘s eleve meg-mondjon. 3. Hogy a’ lelki-esméreten uralkodjék”.74 Az antik auctorok közül kevés, de széles körből citált exemplummal találkozunk. Szerepelnek itt görög és latin poéták, filozófusok, történetírók, geográfusok egyaránt. A latin kultúrából különösen az ezredforduló idején élt költők (Vergilius, Ovidius) Messiás-váradalomként is értelmezhető sorait idézi, ezenkívül az id. Plinius Historia Naturalejának fabuláit. A keresztény mondák közül a közkedvelt ‘Mohamed és a galamb’, és a hitehagyott császár, Julianos Apostata története került terítékre.75 74 EMBER 1700, 467. - Eredetije Ember Pálnál „Steph. Báthori Rex Poloniae (...) dixit... ” kezdettel latinul megtalálható: UŐ., 1693-96, 303. Számtalan kortárs példa közül néhány hadd álljon itt: „imez hármat Isten magának tartotta: 1. Semmiből, Világot teremteni. 2. jövendőket tudni. 3. A’ Lelki ismereten uralkodni.” (Í/O. 128.); PATAKI FÜSÜS 1626, 32-33-; CZEGLÉDI1659, V. regula; Christianus Matthiae (1684); EMBER 1700, 467.; BARCZA 1978, 286. 75 EMBER 1700, 398., 413.; TUBACH 1969, num. 1762. Dove of Mohamet; DÖMÖTÖR 1992, IV. C/320; II/107. 208
