Csorba Dávid: "A sovány lelket meg-szépíteni” Debreceni prédikátorok (1657-1711) - Nemzet, egyház, művelődés 5. (Debrecen, 2008)

IV. Debreceni Ember Pál hegyaljai prédikációi - IV/B. 2) Eszmetörténeti kategóriák a 17. század végén

IV. Debreceni Ember Pál hegyaljai prédikációi

Toldalékját, Kecskeméti C. János Innepekre való Praedicatio it,54 illetve valószínűleg Kaposi Sámuel egyik munkáját említette exegetikai segítségként.55 A sort egy régi toposz zárta: „De ha én-is, az UR szolgái közzül leg- kissebb és utolsóbb, ama’ nagy Gazda szőlejében szedők után szőlő szemeket mezgérlek, és az UR gabonájában izzadozott aratók után búza fejetskéket szedegetek, nemde nem tisztem szerint cselekeszem-é?”.56 Az ortodox „tanítás” és a puritán „építés” tehát „nem egymást kizáró, hanem egymást kiegészítő, sőt történetileg nézve egymásra épülő hitbeli magatartásformák”, de a századvégen átfedésben jelentkeztek: az ortodoxia keretén belül.57 Úgy véljük, Debreceni Ember Pál eszmetörténeti helyének meghatározásában is ez lehet a kiindulópontunk.

Meg kell állapítanunk, hogy a fogalmakat jobb híján magunk is használtuk, és azoknak egyház- illetve teológiatörténeti értelemben van is haszna. A 16-18. század nagy teológiatörténeti fejlődési szakaszainak (ún. ortodox, misztikus, puritán, coccejánus, pietista, felvilágosult irányzatoknak) ugyanis historiográfiai értelemben megtalálhatók a 18-20. századi parallel párjai, sőt ezeknek az előképei a patrisztikus korban (Kr. u. 1-4. század) is fellelhetők. Ha kizárólag a modern protestáns teológia képviselőit vizsgáljuk, akkor is megállapítható ez, amennyiben az adott teológus dogmatikai szemléletét a gyakorlati teológiai tevékenységéhez viszonyítva mérjük: vagyis az

54 A fent említett szerzők művei: RMNy 1720, 2124, 2197, 2298; RMKII. 945,1043, 1064,1130,1165,1440; RMNy 1083,1299 (EMBER 1700, B4V.). Az elődöket esz- metörténetileg kategorizálva a következőt láthatjuk: az ortodox igehirdetés fejedelme mellett három olyan prédikátor szerepel, akiknek a megítélése egyaránt jelez ortodox és puritán jellegzetességeket (GYŐRI 1987, 60.; BUZOGÁNY 1995, 113.; VÁSÁRHELYI 1981, 270.).

55 Ember Pál itt név említése nélkül szólt egy bizonyos jóbarát etimológiai jegyzeteiről, melyeket kiemelten pl. a Jehova szó magyarázatakor felhasznált. Jóbarátjának, Kaposi J. Sámuelnek, az egyik üdvözlővers szerzőjének állíthatott emléket, aki annak írásakor még nagyenyedi professzor volt, ám az Elöl-járó Beszéd születésekor (1699. május 13.) már nem élt. Több héber etimológiai tárgyú műve közül feltehetőleg a KAPOSI 1699 kéziratos anyagát használta.

56 EMBER 1700, H4r.

57 Egyfelől valóban hasonló megnyilatkozásokat detektálhatunk a 17. században: egy nemzetközi teológiatörténeti kötet „verwandte Grundstrukturen jener Frömmigkeitsbewegung” néven szólt a korszak irányzatairól (ortodoxia, puritanizmus, precízizmus, pietizmus, janzenizmus). Ld. GRESCHAT 1982, 30-32.; GYŐRI 1994, 162.; BITSKEY 2000, 250-251. Másfelől azonban szükséges hangsúlyoznunk, hogy ez a fajta egymásra épülés magyar kultúrkörben, közép-európai történelmi közegben volt jellemző, szemben pl. az amerikai puritán irodalommal, ahol az ún. moralizáló (nálunk: ~ ortodox), a pietista (nálunk: ~ puritán) és a primitív (nálunk: ~ szektás) vallásosság egymástól elválasztható jelenségével találkozhatunk. Ld. BOZEMAN 1988, 8-11.; BREMER 1992; GILDRIE 1994.

203