Csorba Dávid: "A sovány lelket meg-szépíteni” Debreceni prédikátorok (1657-1711) - Nemzet, egyház, művelődés 5. (Debrecen, 2008)
IV. Debreceni Ember Pál hegyaljai prédikációi - IV/B. 2) Eszmetörténeti kategóriák a 17. század végén
IV. Debreceni Ember Pál hegyaljai prédikációi a kérdésünk, hogyan, milyen közegben, milyen viszonyrendszerhez képest szólalt meg a prédikáció.58 Ez a teológiatörténeti sor természetesen számtalan formában újrarendezhető, nézőpont kérdése, hogy ki mitől válik retrospektive egyik vagy másik tábor követőjévé. Elég csak két példára utalni. Már a coccejánus recepció megítélésekor kiderül, hogy a névadó, Johannes Coccejus a felvilágosult, liberális ortodoxia atyjától, Franciscus Turretinitől a dialektikus teológia atyjáig, Kari Barthig rokonítható.59 Heinz Zahrnt a 20. század teológusainak Isten-képéről szólva Barthnak az utána jövő nemzedékkel való viszonyát a teológus önképéből kiindulva definiálta. Központi szerepűnek látta az életműben a keresztyén üzenet identitásáért való fáradozását, és ezért a barthi ‘objektív hitigazság Cre- doja’ — ‘szubjektív hit elfogadó credoja’ különbségtételhez mérte a Barth- Brunner viszonyt, a dialektikus teológia bázeli doyenjét az előbbi, az eriszti- kus teológia zürichi képviselőjét az utóbbival azonosítva.60 A híres Geleji Katona István és Medgyesi Pál közti homiletikai vita eredete hasonló szembeállításhoz vezethet. A17. századi teológia megítélésénél is fontos szempont lehet az önkép-énkép-ellenségkép pszichológiai sémáinak feltérképezése. Saját művének várható korabeli recepciójára utalva írta Ember Pál: „Által-láttam, és jó eleve meg-szaglottam, hogy ezen együgyü munkának lésznek nem kevés ótsárlói; kivált azok közzül, kiknek az igasságot, és a’ kegyesség szerint való tudományt, újságnak szine és titulusa alatt üldözni, avagy tsak betsteleníteni, merő azon kenyerek”.61 Már Bársony György Veritas toti mundo declarata (Kassa, 1671) című műve is az újítók ellen szólva 58 A világban élő vallásos emberekre alkalmazott teológiai megszólalás modern kori protestáns analógiája Schleiermacher filozofikus teológiája, vele szemben F. A. G. Tholuck a misztika irányába indult, a puritán kijelentés és etika képviselője J. Ch. K. von Hofman volt, az ortodox atya maga Karl Barth, a gyakorlati indíttatású a coccejánus Brunner, a pedagógiai szerepre hangsúlyt helyező pietista D. Bon- hoeffer, P. Tillich, és így tovább. Ld. KANTZENBACH 1996. - Ez az egy szempont a távlathoz elegendő, de már ez a párhuzam is jelzi a kategorizálás sematizáló törvényszerűségét: ez a virtuális eszmetörténeti sor csak a fenti egy, korrelativ szempont szerint is több módon megoldható. 59 Egy német teológus szerint a kora újkori németalföldi tanár a pietizmus felől visz- szatekintve inkább az ortodoxiához van közelebb, mégpedig a precízizmus irányában, de így egy kalap alá került nagy ellenfelével Voetius-szal, és túlzó követőjével, Labadie-val (GRESCHAT 1982, 30-31.). Egy francia felvilágosodás-kutató szerint egyházias/felekezeti és liberális jellegű teológia létezik: ebben a sémában Coccejusnak csakis az utóbbiban van helye (LaPLANCHE 1986, 459.); egy angol kutató felfogásában pedig kimondottan is teológiai gondolkodásbeli hasonlóság van Coccejus és Barth között (WARD 1999, 85.). 60 ZAHRNT 1997, 69. 61 EMBER 1700,14V. 204
