Csorba Dávid: "A sovány lelket meg-szépíteni” Debreceni prédikátorok (1657-1711) - Nemzet, egyház, művelődés 5. (Debrecen, 2008)
II. Idős Köleséri Sámuel Debrecenben - II/B. 3) A prédikáció mint műfaji korlát
II. Idős Köleséri Sámuel Debrecenben a gyakorlatba a puritán homiletika, és előfeltevéseink alapján a puritán fogalom meghatározását pontosítjuk ezáltal. Enyedi Fazekas Jánost a szakirodalomjellegzetes puritán szerzőként tartja számon, az eszmetörténeti értékelés hagyományos nyomvonalán.208 A hazai puritán recepció ekkor már legalább 30 éves múltat tud a háta mögött, amennyiben annak „egzakt” kezdetét Kecskeméti Claudius (Sánta) János Catholicus reformatus (Debrecen, 1620) című művétől, az első református körben megjelent Perkins-fordítástól számítjuk.209 Az Amesius-tolmácsolások sora valamivel később indult el, de a századfordulón már kiterjedt irodalommal rendelkezünk e téren is.210 Előzetes elvárásaink alapján az elméleti szakmunkák magyar nyelvű megjelenése megerősítette a puritán eszközök alkalmazásának hitelét és előkészítette a hathatós utat annak gyakorlati megjelenítéséhez. A vizsgálat több oldalról is elvégezhető. Egyrészt a kötet elején található prédikációs táblázat elemzése alapján megállapítható, milyen arányban áll egymással a prédikáció mint elméleti konstrukció és maga a kötet szövege.211 Másrészt kérdés, hogy milyen elméleti szakmunkát alkalmazott Enyedi Fazekas, minthogy a margináliák számos logikai, homiletikai műszót rögzítenek (a prédikációban magyarul, a széljegyzetben latinul). Érdemes megtekinteni a prédikációk abszolút szerkezetét, azt az absztrakt formát, ami - a legnagyobb közös osztóként - minden felhasznált homiletikai elemet összesít. A textus explicit megjelenítése után a summa, majd a részek (partes) következnek, többnyire kettes divisióval. Az Igéknek magyarázattya (explicatio) a hermeneutikai felosztás szerint történik: proprie (tulajdonképpen) és improprie (hasonlatosság szerint v. metaphorice). ATanusag (Doctrina) a tézis kimondását és az okokat (Rationes, esetenként: cur dicitur?) nem választotta szét. A Hasznai a Tanúságnak után rövid conclusio, majd Amen zárja a beszédet. A hasznok felosztása alapján könnyen definiálható, az illető szerző milyen metódust használt. Enyedi Fazekas három fő usust különböztetett meg: tanító, feddő és intő jellegűt. A sorrendben az első az oktató haszon (oktatta- tás - Usus instructorius, informatorius) azonban nem feltétlenül van meg 208 ÚMIL I, 506 (Imre Mihály); RMNy 657. 209 VÁSÁRHELYI 1981. 210 KOLTAY 1989; UŐ., 1991. 211 A kötet élén közli a szerző a prédikációk vázát (A5-A8V.), „Hypotyposes, azaz; Ezeknek a’ Praedicátioknak rövid lerajzolások” címen, a 17. század második felében használt terminológiával élt. Georgius Laetus német prédikátor Pauli Apostoli Peregrinatio (Várad, 1650) című nagyhatású műve mintabeszédeket is közölt ezzel a terminussal (ld. BARTÓK 1998,198.). 128
