Csorba Dávid: "A sovány lelket meg-szépíteni” Debreceni prédikátorok (1657-1711) - Nemzet, egyház, művelődés 5. (Debrecen, 2008)
II. Idős Köleséri Sámuel Debrecenben - II/B. 3) A prédikáció mint műfaji korlát
II. Idős Köleséri Sámuel Debrecenben minden esetben, inkább beolvad a serkentő haszon ellenvetéseibe. A „talám ezt mondanád”, „de azt kérded” kezdetű questiókra adott feleletek (R[espon- sio] v. Rfefutatio]) érvelnek hasonló logikai okfejtéssel, bár másik haszonnak a részei. Az oktató usus elvileg a doctrina jegyeit (Signa) és a testi, lelki akadályok (impedimenta) sorba vételét tartalmazza. A serkentő haszon (fel-serkentés - Usus excitatorius) az igaz vagy hamis ismeretnek jegyeivel indul (Signa), érvekkel (Rationes) hárítja el az ellenvetéseket (Objectio). Az idves- ségre való eszközöket felmutatja (Media salutis), és indító okokat számlál elő (Motiva) in genere (közönségesen) és in specie (kiváltképpen valókat). Ennek a haszonnak a funkciója a feddés helyett a serkentésen van, ezért egyaránt megtalálhatok benne az oktató (Signa) és az intő haszon (auxilia) elemei. Az utóbbi usus több fajta nevet visel a prédikációkban (intettetés - Usus admo- nitorius, admonitionis, adhortationis, exhortatorius), s a fogalmi határ feloldódik az alkalmazásban. Az akadályokat (Impedimenta) feloldó segedelem (Auxilia impedimenta removentia, „de mit cselekedgyem?”) után következnek a motivák (serkentő dolgok, indítóokok) és módok, a szigorúan a Bibliából vett példák (exempla) és tanúbizonyságok (nóta). A magyar szerző hat beszédét nemcsak a homiletikai kategóriák szerint osztotta fel, hanem rövid értelmezésüket is adta egyben.212 A tömör vázlat nélkül azonban egyik-másik rendkívül bonyolult szerkezetű prédikáció (pl. a 4. és az 5.) kaotikussága folytán átláthatatlan lenne. Az objectiók és questiók bőséges megválaszolása magába foglalja néhol nemcsak az oktató, feddő részeket, hanem az intések motiváit és auxiliáit. Ez pedig kihat a prédikáció terjedelmére és a szerkezetére: az indítóokok a megszokott helyükön, az intésekben nem maradnak el, az ötoldalas „bevezetőt” húsz oldalas intés követi a 4. prédikációban. A váradi lelkipásztor magyar elméleti szakmunkát ugyan nem idézett, de a prédikációk szerkezeti felépítése a reformáció első homiletikaírójának, Hyperiusnak a hármas felosztását visszhangozza.213 Medgyesi ugyanakkor hiába fogalmazta meg kellő rendszerességgel az elveit, a szelepet felengedte azzal a félmondattal: „alkalmatosság szerint” kell szolgálni.214 A Nógrádi 212 A hypotyposes feltehetőleg a szöveg után készült el, a tömörítésben esett fogyatkozások betudhatok a sietségnek. A leképezések a hely szűk volta miatt sem tartalmazhattak minden pontot (ENYEDI FJ. 1652, A5V.). 213 Erről bővebben ld. a Szentpéteri István prédikációnak homiletikai elemzését, a III/C.2) pontot. 214 A sárospataki beszédek közül az Ötödik és a Hatodik Jajj (MEDGYESI 16580/1999; UŐ., 1660) esetében több helyütt látványosan felborult az elméleti konstrukció. 129
