Csorba Dávid: "A sovány lelket meg-szépíteni” Debreceni prédikátorok (1657-1711) - Nemzet, egyház, művelődés 5. (Debrecen, 2008)

IV. Debreceni Ember Pál hegyaljai prédikációi - IV/D. 2) Életszentség, pietista mentalitás

IV. Debreceni Ember Pál hegyaljai prédikációi

magyar protestáns liturgiában az ünnepi istentisztelet mindig úrvacsorás szertartáshoz kapcsolódott, és ez énekes és prédikációs részre tagolódott, melyben az előbbi rá készített az elmélyülésre, az unió cum Christo-ra.177 178 Hangsúlyozni kell azt a közismert tényt is, hogy a Bárány Menyegzőjének leírása (Mt 22,1-14; Lk 4,15-24) határozott eszkhatológiai jelentéssel bírt már az elhangzás pillanatában — amennyiben valószínűleg a Templomban hangzott el, a kufárok kiűzését követően - és a mindenkori istentiszteleten is, hiszen „eszkhatologikus esemény nemcsak Krisztus feltámadása, hanem a mi újjászületésünk is”.iy8

Tagadhatatlan ugyanakkor, hogy Debreceni Ember Pál kegyességi attitűdje miatt is ragaszkodott ehhez a bibliai könyvhöz, és a beszédnek a kötetbeli helye sem lehet merő véletlen. Ezt támasztja alá úrvacsora előtti prédikációjának egyik megjegyzése, amely saját, az Énekek Éneke némely verseiről kéziratban lévő elmélkedését említi.179 Itt, amennyiben nem csupán terjedelmi okok miatt maradt ki a kötetből, sejthetőleg a középkori zsidó misztika midrásait, a kabbala írásértelmezését (pardes), illetve a haláka tradícióját követő coccejánus exegézis irányába nyithatott a magyarázat.180 Van erre elég nyom a kiadott 1700-as prédikációs kötetben is (jellemzően alapvető morálfilozófiai kifejezések hermeneutikája és a kronológia esetén, illetve Mózes személye, a zsidó törzsek szimbólumai, az angyalok cselekedetei kapcsán), de mind finoman, mintegy külső példaként.181 Szerzőnk hithű

»77 FEKETE CS. 2005, 36.

178 RUGÁSI 1997b, 119.; SZATHMÁRY 2001, 375. - Az eredeti Márk (és Tamás) evangéliumában szereplő eszkhatológiai értelmet az őskeresztyén gyülekezet idején alakították át parainetikus beszédre. Ld. JEREMIAS 1990, 31.

ly9 „Ének. 8:8,9. [Melly fontos igéről Írott egész, de rövid traktám, Isten kegyelme által készen vagyon; ha valaha lehetne időm ’s módom reá, hogy világ szeme eleibe adhatnám.]” (EMBER 1700, Qqqiv [502].)

180 Maimonidész és Menasseh ben Israel kiterjedt európai kapcsolataira ld. SCHOLEM 1978,168.; főként németalföldi recepciójára ld. KATCHEN 1984; sőt az eddig tényszerűen fel nem mért magyar példákra ld. POSTMA-VERHEIJ 2001.

181 Néhány jellemző példa a Szent Siklus-ból, melyek nem Josephus Flaviusból származnak: EMBER 1700, 64., 107-108., 191-194., 328-329. - Debreceni Ember Pál hermeneutikájának elemzése azonban önálló tanulmányt ér meg. Főként, mivel a Franciscus Turretini és Johann H. Heidegger szerkesztette Formula consensus Ecclesiarum Helveticarum reformatorum (1675) után a református közegben tiltott volt a Samaritanus Biblia és a káldeai targumok használata. Az exegézis ezzel a középkori négy szent nyelven (héber-arám, görög, latin, arab) írott kommentárok kodifikált hagyománykörére korlátozódott (ld. FEKETE CS. 1978,361.; KLAUBER 1990, 327.). Itt azonban a fenti példák alapján sejthetőleg ez a hagyomány megszólalhatott: ld. káld targumok használata (EMBER 1700, 77.); Oracula Sybillana (UO., 240.).

232