Csorba Dávid: "A sovány lelket meg-szépíteni” Debreceni prédikátorok (1657-1711) - Nemzet, egyház, művelődés 5. (Debrecen, 2008)

IV. Debreceni Ember Pál hegyaljai prédikációi

IV. DEBRECENI EMBER PÁL HEGYALJAI PRÉDIKÁCIÓI

Az alábbiakban az 17. század végén a protestáns szellemi életben végbemenő változásokat kívánjuk árnyalni, a különböző teológiai-filozófiai áramlatok egymáshoz viszonyított arányát, szerepét szemléltetni egy életművön keresztül: Debreceni Ember Pál Szent Siklus (Kolozsvár, 1700) című kötetének, valamint kéziratos prédikációs köteteinek vizsgálata révén. A kéziratos kötetek, melyekben a lelkész napi prédikációit és olvasmányjegyzeteit rögzítette, latin-magyar nyelvű exegetikai jegyzetek (leírásukat tartalmazza a bibliográfia), és egy kivétellel mind a sárospataki Kollégium kézirattárában találhatók.

Századvégi, tipikusnak mondható református értelmiségi életút lépcsőinek megjelenítését adja a történeti jellegű első részegység (IV/A). Ezt követi az elméleti fejezet, mely a Szent Siklus elöljáró beszéde alapján a századvégre kikristályosodott homiletikai és eszmetörténeti viták tapasztalatait összegzi (IV/B). Első renden elemeztük az egyházi beszédek retorikai szerkezetét, és a közkincsként használt történeteknek, az ún. exemplumoknak a rendszerét, és a jelenkori tudományosság mentalitástörténeti, kegyességtörténeti módszereit segítségül híva mutattuk be Ember Pál teológiai világát.1 Ezek csoportosítását ugyanakkor a corpushoz igazítottuk eszmetörténeti szempontú és azon belül tematikus felosztást alkalmazva.

A doctrina formái közé soroltuk azokat a tételeket (IV/C), melyek szövegbeli elrendezésüket, funkciójukat tekintve dogmatikai szempontból argumentáltak, s nem rugaszkodnak messzi az adottnak elfogadott világnézeti keretektől. Ezért öleli fel ez a fejezetrész nemcsak a história-fabula szembeállítást, hanem a tudományos világkép descartes-i alapú, de nagyon visszafogott megfogalmazásait; és a mártirium kérdéskörét is (IV/C. 2), melyben Ember Pál inkább a konform viselkedést pártolta. Az usus formái (IV. D) egységben a coccejánus bibliai típus-párokat szedtük rendbe, és a praxis pietatis, a mindennapi kegyesség megéléséhez szükséges olvasóra-hallgatóra alkalmazásokat vizsgáltuk. Végül Ember Pál naplója alapján (IV/D.3) a korabeli debreceni istentiszteletek rendjét vizsgáltuk meg.

1 Az exemplumok csoportosításához Id. REHERMANN 1977; GYŐRI 1991.; A francia mentalitástörténet alapján a német kegyességtörténet értelmezi a mentalitást kognitív, etikai és affektiv szinten a hit metaforájaként. Ezt követtük, Id. RAULFF 1989, 9., 14.; GROSSE 1994,178.; HAMM 1977, 479.

191