Csorba Dávid: "A sovány lelket meg-szépíteni” Debreceni prédikátorok (1657-1711) - Nemzet, egyház, művelődés 5. (Debrecen, 2008)

IV. Debreceni Ember Pál hegyaljai prédikációi - IV/A) Egy „zarándokút” lépcsői

IV. Debreceni Ember Pál hegyaljai prédikációi a mindennapoknak a kegyessége, az a spirituális magatartás, amely vészter­hes időkben is lelki támaszul szolgálhatott. 1695-től Losoncon szolgált, „csendes és békességes lakozás”-ban élt itt.17 Házasságot kötött egykori tanárának leányával, Martonfalvi Margittal; egyetlen lányuk Szatmári Paksi Mihályhoz ment feleségül, aki később az egy­háztörténeti jegyzetek külföldre juttatásában segédkezett.18 Ebben az idő­szakban születtek meg Ember Pál művei, Boanerges (Kolozsvár, 1698), Szent Siklus (Kolozsvár, 1700) és a kettős predesztináció kérdésével foglal­kozó Garizim és Ébál (Kolozsvár, 1702). Támogatói Bars, Hont és Nógrád vármegyék evangélikus nemesei és lelkipásztorai, mint pl. a nagy politikai karriert befutó Kajali Pál, aki Ráday Pál - akkor még jövendőbeli - apósa.19 A családi krónikás feljegyzése szerint „Szatmarinum venit 1701 malo suo fato”: erre az útjára már sírva kísérték a losonci gyülekezet tagjai, Ráday Pál latin verssel búcsúztatta, ő pedig köteteinek példányával kedveskedett ifjú barátjának, és annak apjának.20 1703. szeptember 28-án Szatmári feldúlták a kuruc csapatok, elégett az iskola, a könyvtár; de pusztítottak ott a német zsoldosok is. Ember Pál ez ideig gyűjtögetett kötetei, jegyzetei is odalettek, melyeket többször megkísé­relt visszaszerezni a jezsuitáktól és a katonáktól. Könyvtárából nem maradt ránk semmi, egy-két feljegyzés és néhány, jobbára saját kötet kivételével. A Garizim és Ébál debreceni példányát a szerző a családban adományozta to­vább, öccsének, aki a források szerint,juvenis magna spei” volt.21 Ember Pál *7 TtREL I. 23. 21.; Quart. Hung. 1043. x. k. 39-46. 18 Családjuk ároni-család: valóságos prédikátor nemzedéket adott a magyar refor­mátus egyháznak, amelyből egy század leforgása alatt három püspök is szárma­zott (KATHONA 1961, 219.; ZOVÁNYI1977, 574-576.). ’9 A három megye kiállt lelkészei mellett: a vésztörvényszék ugyanis ebből a régió­ból szedte legtöbb áldozatát (Id. S. VARGA 2002). Csúzi Cseh Jakab, gályarabsá­gából visszatérve ezeknek a vármegyéknek (és sajátjának, Komáromnak) a lelki- pásztorait és nemeseit köszöntötte köteteivel (CSÚZI 1680; UŐ., 1682). 20 SZATMÁRI PL 1773, 327.; A Tiszántúli Református Egyházkerület későbbi fő­gondnokának, Rákóczi diplomatájának a lelki hátterét ld. CZEGLÉDY 1980.; Vö. MARKAI 1980,118.; A könyvről ld. BORVÖLGYI 2004, Ráday Pál Kvt. II/124. 21 „A Cassai Reform[ata] Collegio[m]ban tanuló jó reménségü ifjúnak, Debreceni E. István ötsém[ne]k küldöm DEP. Mp. - Vettem kezemhez Debr. Ember [más kéz­zel lehúzva] Királyi István 23 Decembris 1702-ben” (ld. EMBER 1702 = TtREK, RMK 603 belső előzéklapján); „Stephanus Királyi comp[aruit] Cassoviae” (UO., az első szennylap rectóján). A két tulajdonos fiú egyaránt a kassai menekült Col­legium diákja volt, egy napon subscribáltak (HÖRCSIK 1998, 201-202.). Ember Pál öccse a diáklista feljegyzése szerint rövidesen, 1707-ben meghalt, s barátjáé lett a kötet, aki pedig később Debrecenbe költözött, és polgári foglalkozást űzött, így került be a kötet a kollégiumi állományba. 195

Next

/
Oldalképek
Tartalom