Csorba Dávid: "A sovány lelket meg-szépíteni” Debreceni prédikátorok (1657-1711) - Nemzet, egyház, művelődés 5. (Debrecen, 2008)
IV. Debreceni Ember Pál hegyaljai prédikációi - IV/A) Egy „zarándokút” lépcsői
IV. Debreceni Ember Pál hegyaljai prédikációi a mindennapoknak a kegyessége, az a spirituális magatartás, amely vészterhes időkben is lelki támaszul szolgálhatott. 1695-től Losoncon szolgált, „csendes és békességes lakozás”-ban élt itt.17 Házasságot kötött egykori tanárának leányával, Martonfalvi Margittal; egyetlen lányuk Szatmári Paksi Mihályhoz ment feleségül, aki később az egyháztörténeti jegyzetek külföldre juttatásában segédkezett.18 Ebben az időszakban születtek meg Ember Pál művei, Boanerges (Kolozsvár, 1698), Szent Siklus (Kolozsvár, 1700) és a kettős predesztináció kérdésével foglalkozó Garizim és Ébál (Kolozsvár, 1702). Támogatói Bars, Hont és Nógrád vármegyék evangélikus nemesei és lelkipásztorai, mint pl. a nagy politikai karriert befutó Kajali Pál, aki Ráday Pál - akkor még jövendőbeli - apósa.19 A családi krónikás feljegyzése szerint „Szatmarinum venit 1701 malo suo fato”: erre az útjára már sírva kísérték a losonci gyülekezet tagjai, Ráday Pál latin verssel búcsúztatta, ő pedig köteteinek példányával kedveskedett ifjú barátjának, és annak apjának.20 1703. szeptember 28-án Szatmári feldúlták a kuruc csapatok, elégett az iskola, a könyvtár; de pusztítottak ott a német zsoldosok is. Ember Pál ez ideig gyűjtögetett kötetei, jegyzetei is odalettek, melyeket többször megkísérelt visszaszerezni a jezsuitáktól és a katonáktól. Könyvtárából nem maradt ránk semmi, egy-két feljegyzés és néhány, jobbára saját kötet kivételével. A Garizim és Ébál debreceni példányát a szerző a családban adományozta tovább, öccsének, aki a források szerint,juvenis magna spei” volt.21 Ember Pál *7 TtREL I. 23. 21.; Quart. Hung. 1043. x. k. 39-46. 18 Családjuk ároni-család: valóságos prédikátor nemzedéket adott a magyar református egyháznak, amelyből egy század leforgása alatt három püspök is származott (KATHONA 1961, 219.; ZOVÁNYI1977, 574-576.). ’9 A három megye kiállt lelkészei mellett: a vésztörvényszék ugyanis ebből a régióból szedte legtöbb áldozatát (Id. S. VARGA 2002). Csúzi Cseh Jakab, gályarabságából visszatérve ezeknek a vármegyéknek (és sajátjának, Komáromnak) a lelki- pásztorait és nemeseit köszöntötte köteteivel (CSÚZI 1680; UŐ., 1682). 20 SZATMÁRI PL 1773, 327.; A Tiszántúli Református Egyházkerület későbbi főgondnokának, Rákóczi diplomatájának a lelki hátterét ld. CZEGLÉDY 1980.; Vö. MARKAI 1980,118.; A könyvről ld. BORVÖLGYI 2004, Ráday Pál Kvt. II/124. 21 „A Cassai Reform[ata] Collegio[m]ban tanuló jó reménségü ifjúnak, Debreceni E. István ötsém[ne]k küldöm DEP. Mp. - Vettem kezemhez Debr. Ember [más kézzel lehúzva] Királyi István 23 Decembris 1702-ben” (ld. EMBER 1702 = TtREK, RMK 603 belső előzéklapján); „Stephanus Királyi comp[aruit] Cassoviae” (UO., az első szennylap rectóján). A két tulajdonos fiú egyaránt a kassai menekült Collegium diákja volt, egy napon subscribáltak (HÖRCSIK 1998, 201-202.). Ember Pál öccse a diáklista feljegyzése szerint rövidesen, 1707-ben meghalt, s barátjáé lett a kötet, aki pedig később Debrecenbe költözött, és polgári foglalkozást űzött, így került be a kötet a kollégiumi állományba. 195