Csorba Dávid: "A sovány lelket meg-szépíteni” Debreceni prédikátorok (1657-1711) - Nemzet, egyház, művelődés 5. (Debrecen, 2008)
IV. Debreceni Ember Pál hegyaljai prédikációi - IV/A) Egy „zarándokút” lépcsői
IV. Debreceni Ember Pál hegyaljai prédikációi tulajdonosi bejegyzése ott látható a németalföldi tanár, Campegius Vitringa egyik kötetének a címlapján, mely nemrég került haza a Nizsnij Novgorod-i egyetemi könyvtárból.22 Ha egyedül azt vesszük figyelembe, hogy Ember Pál a kiadványainak margináliáin mely könyvek esetében jelölte a tulajdonosi rövidítést, ezek száma is meghaladja a hetvenet.23 Szatmár közelében a kuruc táborban II. Rákóczi Ferenc előtt prédikálva, magát a fejedelmet is megríkatta, mikor megjövendölte annak bukását. „Singulare est, quod infra Promontorium Szathmár in castris Rakotzii super funere nobilis Hungari Reformati Gyulafi pro Concione dixerit prope tentorium Rakotzii, atque factum exitum Kurutziorum ob eorum flagitia, Latrocinia imminens, praedixerit. Mementibus Castriti eius Reformati, sed Lach- rymante Rakotzio, út et dixi B[iblio]Thecam eius restitui iubente”.24 Ezután Ember Pál még külön levélben is fordult II. Rákóczi Ferenchez, hogy legalább az egyháztörténeti jegyzeteit szolgáltassák neki vissza a várost felpré- dáló kurucok, de nem járt sikerrel.25 Egy fél évig ezután Liszkán „magánosságban élt és dolgozott”, majd Debrecenben foglalta el az ötödik lelkészi állást, a neki felállított lelkészi státuszban az ispotályi gyülekezet élén.26 Forrásközlései, szövegkiadásai erre az időre már komoly tudósi hírnevet biztositottak a gyakorló lelkipásztornak. Az 1702-es elméleti kötetében több teológustól közölt szemelvényeket (Luther, Brentz, Lipsius mellékletben, illetve Kálvin és a svájci Turretini írásaiból szöveg között). A kettős pre- destináció dogmatikai tételét taglaló kötetnek nemzetközi visszhangja lett: Regis Márton evangélikus lelkipásztor külön kötetben vitatta a kijelentéseit (Wittenberg, 1707).27 Az apologetikus célzattal közreadott angol egyházvédelmi irat, a Juellus-kötet kiadására (1704) rövid, másfél éves debreceni 22 A kötet: Dissertatio theologica. SP. Campegius VITRINGA. Franeker, 1684.; régi jelzete: SS. 119/a. Ennek bizonyos töredékét unokája, a debreceni professzor, Szatmári Paksi István adta be a Kollégium könyvtárába (RITOÓKNÉ 1973, 370.). 23 A pag[us] m[ihi], fol[io] m[ihi] kifejezéseket vettük csak számba. 24 SZATMÁRI Pl. 1773,328.; idézi (tévesen a vő, Szatmári Paksi Mihály jegyzetének jelölve): CZEGLÉDY 1988, 558., 589. 25 EMBER 1702-9 hátulsó borítóján dokumentálta a leltárát, „Beregben és Ugocsá- ban sok szép el vöszett könyveim és M[anu]S[criptje]im”, és több lelkész nevét feljegyezte, akiknél könyvei, iratai letétben lehettek (Dálnoki, Czeglédi, Szombati Sámuel).; Vö. KVACSALA 1893, 109-110. 26 TtREL I. 23. 21-22.; TtREL II. 28. d) 1/8., 12., 75., 497., 638.; A belső ispotály megszűntetése után nyitott külső ispotályról és annak templomáról van szó, ld. HERPAY 1929, 76.; ZOVÁNYI 1939, 191. 27 RMK III. 4611; BŐD 1766/1982, 61.; ZOVÁNYI 1977, 504.; BUCSAY 1989.; KOCSIS 1998, 49. 196
