Csorba Dávid: "A sovány lelket meg-szépíteni” Debreceni prédikátorok (1657-1711) - Nemzet, egyház, művelődés 5. (Debrecen, 2008)

III. Szentpéteri István hajdú-prédikációi - III/A) A feddőző beszédek szerzője

III. Szentpéteri István hajdú-prédikációi

muzsikás egyaránt ítélet alá estek. A muzsika és a tánc az ördög malma és a sátán kovácsfúvója, vallotta Debreceni Kalocsa János, a kötet cenzora. Nemcsak az ünnepekről kell kitiltani a hegedűsöket és hordósíposokat, hanem a városból is.

A fajtalan tánc argumentumaként Szentpéteri István nemcsak az ókori tudósok (Cicero, Platón, Aristoteles) és egyházatyák (Augustinus, Chrysos- thomos, Ambrosius) kárhoztató véleményét idézte, hanem felhasználta korának egy nevezetes versét is, mely megegyezik a Körmendi-kódexben található táncellenes, Balassi-strófában íródott verssel.30 A vers teljes szövegét már több ízben is leközölték, illetve egyszer egy-két részlet erejéig, vázlatos idézés formájában. A hosszabb teijedelmű versnek (58 vsz.) csak néhány sorát (45-49. vsz., de a 47. és 49. versszaknak csak a felét) idézte Szentpéteri István. A fenti vers szerzője ismeretlen, de a 20. századi kiadás tartalomjegyzékében Pathai Baracsi János, prédikátor neve áll mellette, akinek volt egy kötete, mely tematikailag feltétlenül ideillik: Tánc felboncolása (Debrecen, 1683).32 A szöveg aktualitását mutatja, hogy a kölcsönszöveg még 15 év múltán is fontos argumentuma a tánc romboló hatásának.

ÖRDÖG SZIGONNYÁ (Debrecen, 1699). „Az Isteni káromlást öldöklő Tanítás” elmondásának oka megegyezik a fentiekkel: „Ez a bélpoklos, sőt merő pokol szájú Magyar világ, dühös ebi mérgességből, Óriási iszonyú vakmerőségből, az káromkodásnak büdös és sűrű nyálával az Istennek szentséges orczáját pökdösi”. A többnyire átokformákban megőrződött szitkozódások (ördögteremtette, ebadta, stb.) megítélése a világi hatóságok,

3° UŐ., 1697, B4r-v.; BAKSAI1684/1996, 355-379- - Az eredeti kötet 165-177. lapján található műről, Pathai Baracsi János, Alsó-Dunamelléki püspök verséről van szó: Tánc javallójának Isten ellen való cselekedetiért meg-pirongattatása. Ad notam: Meg ne fedj engemet, Uram, felgerjedett haragodnak füzében. Ld. RMKT XVII/11,161. sz. (443-451., 844-845.).

31 DÉZSI1928, 225-251.; TAKÁTS i9óid, 371. Vázlatos formában Révész Kálmán a pápai könyvtár kéziratos anyagai közül emelte ki a verset. Kiváló megérzése volt, hogy a vers Pósaházi János Görcsös bot című műve után (1668) és a Táncz pestise előtt keletkezhetett (RÉVÉSZ K. 1893a, 449-456.).

32 3 RMK I. 1296.

147