Csorba Dávid: "A sovány lelket meg-szépíteni” Debreceni prédikátorok (1657-1711) - Nemzet, egyház, művelődés 5. (Debrecen, 2008)

III. Szentpéteri István hajdú-prédikációi - III/C. 1) Puritán kegyességű teológia

III. Szentpéteri István hajdú-prédikációi

István Theologiae sincerae Loci communes-e.152 * Érdekes módon csak anonim módon van jelen a legtöbbször citált Medgyesi-fordítású Praxis pietatis,153 és korának legnagyobb egyházi szónoka, „a Próféta” néven számontar- tott Nagyari József is.154 A szerző magyarságképe hasonló kortársaiéhoz; a pusztuló nemzetet „a mi Istenünk életétől el-idegenedett és Istentől el-fajult Nemzetségünk” szavakkal illeti. Szentpéterinek a nemzetet feddő, nemzeti sorskatasztrófát jósló szavai Medgyesi Pál és Köleséri Sámuel prédikációit idézik fel nem egyszer.155

A hosszú életkor alatt az olvasmányélmények nem változtak (Voetius és Perkins állandó autoritása megmaradt), csak a súlypontok tolódtak el. Erősebb éllel, személyeskedő hangnemben szólt a katolikusok ellen (Bel- larminus), egyre gyakrabban és egyre többet idézett ortodox módra fabulákat (Josephus Flavius), mártírtörténeteket (Petrus Martyr) és ókori ítéleteket a zabolátlan és erkölcstelen világról. Művei - főként élete vége felé - kimondottan gyakorlati útmutatóknak készültek „az Egyházi-szolgák és a Magistrátus számára”. Ilyen pl. a Tánczpestise című prédikációs kötetének végén található több oldalas „buzdítás a Tánczolás executiójára”. Húsz évi lelkészi szolgálat után nem kis büszkeséggel számolt be arról, hogy tanításának már a gyümölcsét is látta: „meg-tapasztaltam (...) a’ kegyelmetek (...) buzgoságát, és annak ez Ekklésiában (...) sikerét. Ide való bé-lépésemnek eleinn én a’ Tántzról tanítottam vala, ’s úgy meg-áldá az Ur munkámat; hogy

152 SZENTPÉTERI 1712-13, 12., 13V., 15., 50., 52V., 72.; UŐ., 1699, Ü4r.

153 „Lásd a’ Prax[is] piet[atis] Ötödik akadályát a’ Kegyességnek p. 231. 232. 233. edit[io] Varad[iensis]” (UŐ., 1712-13, 77V.); UŐ., 1699, E4r.; UŐ., 1712-13, 21., 107., 151. - Szentpéteri István az 1643-as váradi kiadást használta, amelyik az eredeti angol díszkiadás hasonmása. Bár könyveinek egyetlen támogatója, Debreceni Kalocsa János is kiadta a Praxist (Debrecen, 1677), de szerzőnk akkor éppen külföldi tanulmányútját töltötte, később pedig megmaradt a feltehetőleg a család által ráhagyományozott példánynál. Ld. BODONHELYI1942, 61.

154 Lót részegségének előadását Szentpéteri a következő kulcsszavakra építette: „rettenetes szörnyű irtóztó (sic!) példa”, „saját leányával fertelmeskedék” „Isten néki, más-képpen sz[ent] embernek, Abrahám attyafiának, Angyalok gazdájának, nem kedvezett” (SZENTPÉTERI 1698, G3r.) - „édes Atyának maga Leányával, s Leányának edes Atyokkal fertelmeskedni hogy ne volna az élő Istentől vétek? Még pedig Abraham unokájának Angyalok vendég fogadó gazdajanak, Is- tentül meg dicsirtetet Szent Patriarchanak (...) rettenetes iszonyú dolog” (NAGYARI 2002,150-151.). Lehet szóbeli hagyományozódással van dolgunk, vagy mivel ezek a beszédek kéziratban is terjedtek, szerzőnkhöz is eljuthatott ennek egy másolata. A legegyszerűbb feltevés: Jeromos Genezis-kommentáijának hasonló, élményszerű átadása.

155 Nabukodonozor nagy fája = Magyarország (MEDGYESI 1660a, 17.) - itt: Magyar Izrael (SZENTPÉTERI 1698, D8r.); sőt Zrínyi 1657-tel kapcsolatban szólt „Erdélynek dűlni készülő fájáról”. Utóbbit idézi R. VÁRKONYI 1978a, 166.

178