Csorba Dávid: "A sovány lelket meg-szépíteni” Debreceni prédikátorok (1657-1711) - Nemzet, egyház, művelődés 5. (Debrecen, 2008)
III. Szentpéteri István hajdú-prédikációi - III/B. 3) Élet és ítélet
III. Szentpéteri István hajdú-prédikációi Az állandó konfrontációnak a jele a prédikátor nyilatkozata, amely a szószéki kipellengérezés gyakorlatát mutatja: „Szemeimmel láttam 24 April. 17x3. hogy e’ féle a’ halottnak, má- sockal edgyütt, koporsót csinált, a’ két kezeivel dolgozott, múnkálódott, fúrt, faragott, de halandóságáról el-felet- kezvén, füstölgött, s’ a’ szájában volt az Ördög szára bordája, meg sem fogta, csak úgy szívta, nem-is eresztém-el velle, hanem ugyan ackor mindgyárt a’ prédikállás közbe meg-veszőzém érette”.108 Az egyháztagok morális intése nem feltétlenül kell, hogy rigid törvényeskedésbe, személyeskedésbe fajuljon. Már Komáromi Csipkés Györgyről feljegyezték, hogy 1661. november 13-án kiprédikálta a templomból Diószegi Kis István leányát paráznaságáért, és amíg nem rendezte magánéletét, eklézsiát nem követett, nem úrvacsorázhatott.109 Melius óta megvolt a forma az egyházfegyelem kérdésében a kirekesztésre és a visszafogadásra egyaránt.110 Nem szokatlan jelenség ez a korban, bár nem veszély nélküli. Séllyei Andrást (1669), Tolnai Szabó Mihályt (1679), és Szentpéteri Istvánt (1709) is így távolíttatta el a közzsinat, mert a templomban „csúf szavakkal” ostorozták az emberek bűneit. Debreceni Dormány István (+1693) tiszántúli és Paksi K. György (+1651/52) dunántúli püspök is erőszakos módon lelte halálát: előbbinél tudható, hogy egy német katonát paráznaságáért megfeddett, aki az applicatiót nehezen viselte.111 Vagy a beszállásolt idegen katonákkal volt viszály, vagy a prédikátor lelkülete volt kirívó az adott közösséghez mérten. Feltűnő egyrészt, hogy a századvégen a hajdúvárosokban, az alföldi puszták katonajárta vidékein voltak gyakoriak a hasonló esetek (Hajdúsámson, Nádudvar, Tiszavasvári); másrészt viszont valami rokon vonást sejdíthetünk 108 SZENTPÉTERI 1712-13,13OV-131. 109 SZŰCS 1871-72, II/577.; idézi: BARLA 1909, 369.; MÁRKUS 1978, 372. 110 NÉMETH B. 2005, 224-229. - A ceremónia a színpad és a szószék műfajait látványosan keverte, erre nézve Id. UO, 227.; POOLEY 1992,105. Ennek kiváló leírását nyújtja a következő példa: TODD 1997. 111 TÖTH F. 1812,146-147.; FÖLDVÁRY 1897. 165 16. Mulató kurucok
