Csorba Dávid: "A sovány lelket meg-szépíteni” Debreceni prédikátorok (1657-1711) - Nemzet, egyház, művelődés 5. (Debrecen, 2008)
II. Idős Köleséri Sámuel Debrecenben - II/A) Prédikátori identitás
II. Idős Köleséri Sámuel Debrecenben igazodó prédikátori hivatástudat. Papi tisztként természetesen a szentségek kiszolgáltatását és az egyházi fenyítéket határozták meg, a prófétai tisztet pedig az alkalmaztatás és a haszon rászabásaként definiálták a puritán prédikátorok.15 Azaz: elkülönítették a liturgiában a vallási vezető funkciójából adódó, a rítushoz kötődő, papi cselekedeteket és a személyes hang megszólalását, a bibliai textusnak a hallgató és résztvevő közösségre való rászabását. Komáromi Csipkés és Geleji Katona egyaránt az exegézisre helyezték a hangsúlyt, ám már Csúzi Cseh Jakab és Nádudvari Péter ki-kiszólt kegyes olvasóihoz, mint olvassanak utána, hogyan értelmezzék a hallottakat. A gyülekezetét szentek közösségének tekintette, melynek tagjai önállóan is képesek a gyakorlati kegyesség útján haladni.16 A prófétaság kinyilatkoztató és feddő funkcióját Medgyesi Pál, Sajószentpéteri István és az erdélyi udvari lelki- pásztorok, Tofeus Mihály és Nagyari József erősítette fel. A politikai jóslatok meghatározó voltát jelzi a Prófétának kikiáltott személy beszédeinek számtalan másolata, aktuálpolitikai visszhangja.17 A ‘czirkáló’, korholó beszédmód azonban távolságot képezhetett lelkész és hallgatói között, bizonyos esetekben az éles dichotómia el is határolta gyülekezete egyes tagjaitól a pásztort.18 Az intő, vigasztaló mód volt Köleséri Sámuel és Debreceni Ember Pál megszólalási módja: lelki finomságuk, mentalitásuk, közösségépítő munkájuk zökkenőmentesnek látszik a fennmaradt adatok tükrében.19 Hasonló prédikátori szerepdefiníciókat találunk homiletikai olvasatban Marosvásárhelyi Gombási Istvánnál a 18. századból, és Könyves Tóth Mihálynál a 19. századból.20 15 APÁCAI 1655/1959, X/XXII, 4-5. 16 KÖLESÉRI 1677b, 14.; Nádudvari Péter 1720-as prédikációjának megszólításait idézi GYŐRI 2001, 327. 17 A Medgyesi-recepcióhoz ad fogódzót ennek a fejezetnek az exkurzusa; Nagyari József beszédeinek kéziratos elterjedéséhez ld. GYŐRI 2002, 8-10.; egy-egy újabban előkerült kéziratról: TÓTH ZS. 2006a, 159.; SZABADI 2005. 18 Sajószentpéteri Istvánhoz Id. a III. fejezetet, különösen is a III/A. 3) és III/B. 2) pontokat.; Nagyari híres szebeni beszédéhez ld. TÓTH ZS. 2006a. *9 A próféta-kép magyar 17. századi református egyházbeli változása több fázist járt végig, ennek részletes elemzése túlfeszítené a dolgozat kereteit. Itt csak a konklúziókat közöltük. 20 Gombási szerint 1) utánzók, 2) orációt mondók és 3) prédikálok vannak (idézi: CZEGLÉDY 1971, 88-89.). Könyves Tóth szerint 1) rendszertelenek, 2) dogmatikusok, 3) racionalisták, 4) moralisták, 5) tudóskodók, 6) pszichologizálók, 7) szentimentalisták (FEKETE K. 2005, 51.). Czeglédy Sándor áttekintése szerint a 19. századi igehirdetői típusok: 1) konfesszionális, 2) nemes racionalista, 3) racionalista, 4) természeti prédikációt alkalmazó, 5) retorikus racionalista, 6) liberális (CZEGLÉDY 1971, 90.; FEKETE K. 2005, 41-42.). 77
