Csorba Dávid: "A sovány lelket meg-szépíteni” Debreceni prédikátorok (1657-1711) - Nemzet, egyház, művelődés 5. (Debrecen, 2008)

I. A 17. század végi Debrecen szellemi horizontja - I/C. 2) A „Tanitványi Catalogusok

I. A 17. század végi Debrecen szellemi horizontja

vagy például a válásokkal;189 a merészebb, nyílt coccejánus vagy kartéziánus exegézisre hajlók a világi-vallási határkérdéseket vizsgálták.190

A századvégi szakirodalom által oly markánsan jellemzett hazai zsinatok puritán- (1646, szatmárnémeti közzsinat) és coccejánus-ellenességét (1673, radnóti zsinat) mindenesetre jól szemlélteti néhány, az egyházi párt által „meghurcolt” Martonfalvi-diák esete. Már Tolnai Dáli János esetében a kortársak és a szakirodalom is sokszor rámutatott, nem a pedagógiai újításai, hanem a nem joviális személyisége miatt következett be a „harc” körülötte. 1645-ben tokaji esperes is volt, majd felfüggesztették, s mivel korábban ifjú Rákóczi Zsigmond tábori lelkésze volt, ő lett a sárospataki iskola rektora. Az ilyen típusú lelkészek csak nemesi patrónus révén kerülhettek ki szorult egyházi helyzetükből, Magyarországon és Németalföldön egyaránt.191 Hozzá hasonló lelkiségű lelkész volt Bölcskei Mihály, Martonfalvi egykori seniora: kétszer idéztek egyházi bírság elé, levették róla a palástot, és kirekesztették, mivel az úrvacsora és a keresztség kérdésében is eltért a kálvini úttól.192 Másokat pedig nyilvánvalóan elsősorban emberi magatartásuk, izgága viselkedésük miatt ért egyházi fenyíték.

1677-ben Jan van der Waeyen kiadta hollandul Coccejus Summa Doct- rináját, illetve Frans Burmann is saját coccejánus főművét: ekkorra sikerült végre megegyezni Amszterdamban a két pártnak, a voetiánus és a coccejánus írásmagyarázó iskolának az egyetemi tanszékek beosztásában. Mire létrejött a béke, éppen a coccejánusok harcosabb szárnya, a „zöldek” nem hagyták nyugodni a fegyvereket.193 Ebbe a szellemi konfliktusba keveredett bele két magyar diák, mind a „debreceni Gamálieí” tanítványai is, csak éppen egymás ellen. Nánási Vas Gábort 1676-ban egy meg nem nevezett ügyben a zsinat pénzbírságra ítélte, és levette róla a palástot. Ekkor peregrinációra adta fejét, de Németalföldön sem zárult le a vita. Az egyik hazakészülő diák, Ráczböször- ményi János útközben Boroszlónál belefulladt az Oderába. Halálára a zömében coccejánus-kartesiánus barátai emlékkötetet adtak ki: de kihagyták

189 RMK II. 1659, DRÉGELYPALÁNKI 1692.

190 RMK II. 1441,1442; RMK I. 1178; RMK III. 3491, 3624; EMBER 1702.

191 ZOVANYI1977, 644-645.; A patrónus kulcsszerepére hívja fel a figyelmet a vo- etiánus-coccejánus vita németalföldi megoldása, amikor III. Orániai Vilmos, habár inkább az előbbi kegyesség állt hozzá közelebb, de megelégelvén a Nadere Reformatie képviselőinek erőszakosságát és egyoldalúságát, feloldotta a teológiai küzdelmet egy kompromisszummal, megosztva köztük a teológia rendszeres és gyakorlati tanszékét (Id. ISRAEL 1995, 668-669.).

192 ZOVÁNYI1977, 48.; BARÁTH 2001,15.

193 JONG 1972, 235.

66