Csorba Dávid: "A sovány lelket meg-szépíteni” Debreceni prédikátorok (1657-1711) - Nemzet, egyház, művelődés 5. (Debrecen, 2008)

I. A 17. század végi Debrecen szellemi horizontja - I/B. 1) A város világi vezető rétege

I. A 17- század végi Debrecen szellemi horizontja

nyugvó gazdasági teher olyan mértékű volt egyes esetekben, hogy a krónika névtelen írója önkéntelenül részvéttel szólalt meg (Vígkedvű Mihály vagy Borzán Gáspár ma is ismert pusztulásának megannyi variációját szemlélheti itt az olvasó).

Akik megbízatást kaptak, azok viszont ma is hihetetlen önuralommal munkálkodtak: elég erre egy példa Bartha Boldizsár főbíró krónikájából. Biczó István tanácstag szájába adva hangzik el az ezt alátámasztó mondat. „Jobb nékünk szenvednünk, ha hármat, négyet megölet is bennünk. De ennyi szegénységet [= szegénnyé váló embert], ennyi jószágtól meg ne fosszunk, éhelhalókká ne tegyünk”.84 Ennek köszönhetőek olyan furcsaságok, mint 1681-ben négyfelé adózott Debrecen, vagy Várad 1692-es ostroma, ahol mind a védő, mind az ostromló sereg beszállítója volt a város.85 Ez a külső ember nyomorúságaira figyelmet nem vető, csak a mások, a közösség javait előtérbe helyező mentalitás jelent meg a kor számtalan iratában, leglátványosabban Köleséri Sámuelnek a Dobozi (I.) István főbíró számára ajánlott elmélkedésében.86

I/B. 1) A város világi vezető rétege

A város történetében ez az időszak megfelel Dobozi (I.) István korszakának (1657-79), a tiszántúli egyházkerület esetében hasonló módon Nógrádi-korszakról beszélhetünk (1665-81). A ritka szerencsés egybeesés különleges vezetői lehetőségeket, összehangolt kultúrpolitikai lépéseket eredményezett. Dobozi (I.) István 1650-75 között töltötte be 12-szer a főbírói tisztet és volt élete végéig a nagytanács tagja, tárgyalt a várost sarcoló török pasával (Szej- di), német zsoldosvezérrel (Strassoldo) és a bujdosókkal (Apafi támogatásával). Méltán választották meg tucatszor a legmagasabb városi tisztségre: vezetői és tárgyalóképességére igen szükség volt ilyen vészterhes időkben. Mindamellett mélyen vallásos, kegyes ember volt, ennek köszönhetően igazán gazdag mecénási tevékenységet fejtett ki akkor, mikor emberi számítások szerint erre a legkevesebb lehetőség mutatkozott.

Első intézkedése 1657-hez kötődik: ő szerelte le a lázadó, fegyverre kapott és elszökött diákságot. Komáromi Csipkés (I.) Györgyöt bízta meg az új törvények megszerkesztésével, melyeket a tanár a heidelbergi szabályzaton

84 BARTHA 1666/1984, 34.; idézi: MARKAI L. 1988, 43. g5 SZENDREY I. 1984a, 178.; NAGY L. 1984, 342-343.

86 KÖLESÉRI 1677b.

39