Csorba Dávid: "A sovány lelket meg-szépíteni” Debreceni prédikátorok (1657-1711) - Nemzet, egyház, művelődés 5. (Debrecen, 2008)
I. A 17. század végi Debrecen szellemi horizontja - I/B. 1) A város világi vezető rétege
I. A 17. század végi Debrecen szellemi horizontja alapuló sárospataki 1621-es iskolai törvények nyomán el is készített. 1704-ig nem is kellett módosítani. Ekkor hasonló politikai térben tette meg a megfelelő lépéseket Komáromi Csipkés (II.) György főbíró idején Dobozi (II.) István (ún. Dobozi-lex), és állította fel ezenkívül a Collegium negyedik tanszékét (később Maróthi és Hatvani is itt tanított). Az iskola életfeltételeinek megteremtése legalább annyira Apafi fejedelem és Teleki Mihály, mint a Dobozi főbírók nevéhez fűződik, a városi és az egyházi vezetés közti jó kapcsolatnak köszönhető. A fejedelmi alapítványok mellett a mezőváros vállalt jelentős részt az Oskola támogatásában. Vonatkozott ez a tanárok, a szeniorok, köztanítók fizetésére, a diákság étkezésének megszervezésére és sok más apró dologi tényezőre.®7 Vitás kérdésekben (pl. 1656-os diáklázadás) a tanács feljebbvalóként intézkedett, és fordított esetben a Collegium sietett a város segítségére (pl. a városi tűzesetek olyan félelmet okoztak 1640-ben és 1656-ban, hogy a templom helyett az utcán tartották az istentiszteletet a körzetenként kirendelt diákok).87 88 A neves debreceni főbíró nemcsak a szükséget szenvedő tanintézményt támogatta. A papválasztás, papmarasztás jogai ugyan nem őt illették, de a személyi feltételek megteremtéséből rá is hárult feladat. Az állandó kapcsolattartás egyik helye a tanács volt, melynek az iskola rektora és a város lelki- pásztorai is tagjai voltak. A vezetők között bizonyos idő elteltével megképződtek az informális kapcsolatrendszer hálói is: elég csak a város vezető rétegét alkotó, főbíróságot viselt kereskedő vagy cívispolgár (Balyik, Baranyi, Bartha, Biczó, Dobozi, Domokos, Fekete, Szombati, Vígkedvű) és értelmiségi (Hunyadi Szabó, Köleséri, Komáromi Csipkés, Sinai, Szilágyi, Sződi Pastoris, Veresmarti) családok közti házassági kötelékre és keresztyén testvéri kapcsolatra gondolni. A formális szervezeti szintek nem váltak el élesen egymástól: Martonfalvi Györgynek elszegényedett fia 1714-ben segítségért fordult a debreceni tanácshoz, betevő falat híján. A város nem utasította el: 25 magyar forintot és 5 köböl búzát rendelt ki számára.89 A lelkipásztorok támogatása több szintéren is érvényesült Dobozi (I.) István politikájában. Esett már szó a Martonfalvi-tanítványok összegyűjtéséről (váradi és kassai iskola), akiket részint tanárnak, részint lelkésznek hívtak meg Debrecenbe. A főbíró patronálta az elárvult Diószegi Kis Istvánt: 87 RÁCZ 1.1997b, 90. 88 BARTHA 1666/1984,16., 19. 89 ZOLTAI 1905b, 609. 40
