Csorba Dávid: "A sovány lelket meg-szépíteni” Debreceni prédikátorok (1657-1711) - Nemzet, egyház, művelődés 5. (Debrecen, 2008)

I. A 17. század végi Debrecen szellemi horizontja - I/A. 2) A prédikátori rend Apafi-laudációi

számban támogatott református prédikátori renden belül sem. A kortárs szemlélő horizontja is szükségszerűen „torz tükör”, és a különböző nézőpontok is csak árnyalhatják egymás szemléletét. Az adott elbeszélések egyben világértelmezői narratívák, az elbeszélő viszonyát jelzik az elbeszéléséhez. A Nagyari József és Pataki István halotti beszédének elbeszélése nyomán kibontakozó fejedelemalak jelölten kettős jellegű. A parentációk részint visszhangozzák Apafi Mihály személyiségének kudarckerülő oldalát, másrészt a fejedelmi életművet történeti és teológiai koncepcióba helyezve előrevetítették Erdély aranykorának végét.

Az Apafi idejében felnőtt lelkipásztori generáció pontosan érzékelte, hogy Erdély Jóslásának kultúrapártoló művelődési programja milyen súlyos hagyatéka a politikailag bizonytalan lábakon álló, „utolsó romlásra jutott maroknyi édes nemzetünknek”.79 A fejedelem halála után intézményei, alapítványai jórészt megszűntek, átalakultak, ám kegyességi példája továbbélt a 18. századi református népi kegyességben. Az utolsó erdélyi fejedelemnek talán legfontosabb feladata a kontinuitás biztosítása volt. Apafi Mihály a leghosszabb ideig regnáló erdélyi fejedelem volt, és mint ilyen, méltó arra, hogy reá emlékezzünk, és így Debrecent érintő mecenatúráját külön is számon tartsuk.

I. A 17. század végi Debrecen szellemi horizontja

79 R. VÁRKONYI 1978b, 335.

36