Csorba Dávid: "A sovány lelket meg-szépíteni” Debreceni prédikátorok (1657-1711) - Nemzet, egyház, művelődés 5. (Debrecen, 2008)

I. A 17. század végi Debrecen szellemi horizontja - I/B) A városi mecenatúra

I. A 17. század végi Debrecen szellemi horizontja

I/B) A VÁROSI MECENATÚRA

A17. század végének utolsó évtizede tudományos és világnézeti szempontból is határ: a puritán prédikációs- és népkönyvek kiadásának zárópontja (politikai okokból ti. nem kaptak teret 1681-1781 között, az ún. „csendes ellenreformáció” korszakában). A 18. századra átalakult a prédikációs metódus, elmélkedések vették át újra a központi helyet, az eddig szellemi irányzatok rendszerezett, letisztult formában egy munkán belül jelentkeztek (ld. Her- mányi Dienes vagy Verestói György prédikációit).80 Az 1660-1681 közötti

időszak a századvégi egyházi kultúra egyik meghatározó szakasza, a századvégi puritanizmus tiszántúli történetének egyetlen jelentős korszaka, a debreceni illustre collegium fénykora, a tudományos és irodalmi téren egyaránt kiemelkedő szintet nyújtó Martonfalvi-iskola korszaka.

Jelen részben szólnunk kell Debrecen városának rétegzett mecenatúrájáról, mely magában foglalja az egyházi és világi vezetőket 4. A város pecsétje (1510) (főbíró, püspök, esperes, főjegyző),

és várost alkotó kultúrateremtő réteget (gazdag kereskedők, céhmesterek, a városi felső vezetés feleségei, matrónái, egyéni támogatók). Műfajilag ez jelent funkcionális (hivatalba helyezés, megbízással ellátás), és pénzügyi támogatást (ösztöndíj kiírása,

80 Megváltozott a peregrináció iránya: Heidelberg feldúlását követően (1622-) németalföldi és angliai orientáció, majd ezt követte a németországi pietista központok (Jéna 1682-ben, Genf 1685-ben, Halle 1690-ben, Altdorf 1692-ben) iránti igény megnövekedése. Érdemes volna megvizsgálni, miként változtak meg a puritán és a középkori misztikus vagy ájtatossági művek olvasási szokásai az ún. korai (1690 előtti) pietista korszakban. Jelenleg kizárólag a debreceni prédikátorsá- got viselt alkotók munkáit jelzem, és azokét, akiknek Debrecen volt a kiadójuk. RMK1.1033; KÖLESÉRI 1666a; UŐ., 1666b; UŐ., 1677a; UŐ„ 1677b; DRÉGELY- PALÁNKI 1667/1682; CSÚZI 1680; UŐ., 1682; DEBRECENI KJ. 1693; HUSZTI 1698; EMBER 1700.

37