Csorba Dávid: "A sovány lelket meg-szépíteni” Debreceni prédikátorok (1657-1711) - Nemzet, egyház, művelődés 5. (Debrecen, 2008)
ZÁRSZÓ
IV. Debreceni Ember Pál hegyaljai prédikációi ZÁRSZÓ Ez a könyv a Martonfalvi-iskola hatását és művelődéstörténeti hátterét igyekezett bemutatni. Külön fejezetekben szemléltette a városi, egyházi és földesúri, fejedelmi vezetés közti összehangolt politikai és szellemi kapcsolatokat, majd egy korabeli unikum diáknapló elemzésével rögzítette, hogy a debreceni „illustre Collegium”-ban felnőtt diáknemzedék tartós szellemi és lelki alapot kapott útravalóul. Az elemző fejezetek három prédikátor mentalitását, homiletikai elveit, történelemfelfogását kísérték nyomon. Köleséri Sámuel Martonfalvi kortársa volt, korábban mindketten Váradon dolgoztak, majd Debrecenbe menekültek. Mivel a város élt a papmarasztás jogával, megtartotta Kölesérit, így az ő esete azt jelzi, hogy megfért az ő coccejánus kegyessége a cívisváros puritánságával. Élete végén Debrecen szimbolikus, értékőrző szerepét hangsúlyozottan kiemelte: méltán, hiszen a puritán szellemi központok kiesésével (Váradot, Kolozsvárt és Gyulafehérvárt a török pusztította el, Pápát, Kassát és Sárospatakot a német katonaság rekatolizálta) Debrecen átvette azok szerepét.220 A másik két lelkipásztor, Sajószentpéteri István és Debreceni Ember Pál, Martonfalvi tanítói botja alatt nőtt fel. Mindkettejük működését ugyanaz a szellemi műhely inspirálta és engedélyezte, mégis egészen eltérő utat jártak be. Ez a tevékenységi helynek (hajdú falvak, illetve a Hegyalja) és a különböző lelkiségnek is tulajdonítható. Végső megállapításunk az, hogy a város és a lelki vezetők kegyessége a félévszázaddal azelőtt éltek vallásosságától nem a teológiai elvek, hanem a megélt kegyesség terén különbözik. A szak- irodalom ezt a korszakot (1620-1711) a puritánizmus magyarországi koraként határozta meg, és ehhez kapcsolta az eszmetörténeti jelzőket (precíz puritánnak v. coccejánus puritánnak titulálva az egyes alkotókat).221 A puritán eszmék hazánkban az 1670-es évektől kegyességtörténeti okok folytán általában ortodox köntösben jelentkeztek, és mindemellett a legkülönfélébb szellemi irányzatok egy életművön belül is meglehetősen tarkán keveredtek, melyre a szakma már több ízben figyelmeztetett.222 Helyesebbnek véltük a kegyességük felől megítélni az itt jellemzett 17. századi református lelkipásztorokat, és sem az ortodox, sem a puritán fogalmat rájuk nem alkalmazni. Ezt a kegyes jelenséget a felekezetiséghez kapcsolva neveztük a nemzetközi 220 MARKAI L. 1984, 549., 591. 221 CZEGLE 1972; MAKRAI 1984, 546.; KOLTAY 1991. 222 SZABÓ G. 1943; BÁN 1958; GYŐRI 1987; KATHONA 1987. 245
