Csorba Dávid: "A sovány lelket meg-szépíteni” Debreceni prédikátorok (1657-1711) - Nemzet, egyház, művelődés 5. (Debrecen, 2008)

ZÁRSZÓ

IV. Debreceni Ember Pál hegyaljai prédikációi szakirodalom alapján református pietizmusnak, és ez alapján Debreceni Ember Pál az ideáltípus, Köleséri annak coccejánus, míg Sajószentpéteri a precíz változatához tartozik. Több szempontot felvetettünk, melyek továbbgondolásra alkalmasak, a korszak prédikációirodalmának vizsgálatához alapvetően hozzátartoznak, de amelyeknek a kifejtését a dolgozat keretei nem tették lehetővé. Érintőle­gesen vizsgáltuk tehát a könyvgyűjteményeket és hatástörténetüket; a prédi­káció enciklopédikus jellegének műfaji korlátáit; a korszak asztrológiai felfo­gását az üstökös-hit kapcsán; és a népi közmondások, szólások összegyűjté­sét sem zártuk le. Távolabbra mutató kérdés a kora újkori prédikációkban megjelenő középkori, katolikus vagy éppen paraliturgikus imák, kegyességi szövegek egymásra hatásának a vizsgálata. Vizsgálódásunk azt mutatja, hogy a 17. század végi magyar nyelvű re­formátus irodalomban a század első felének kiadványaihoz képest határozott műfajcsoportok keletkeztek, jellegzetes nemzeti narrációval.223 A hitforrás és a hitteijesztés, hitvédelem elméletibb célja helyére a gyakorlati hitéletet erősítő törekvések kerültek: a bibliamagyarázó prédikációk és a magánke- gyességi iratok száma ebben a korszakban látványosan megemelkedett. A protestáns világlátásban a század hatvanas éveit követő korszakos változá­sok bibliai keretben nyertek új értelmet. A török, illetve a Habsburg-kor- mányzat támogatta katolikus egyház tevékenysége a nemzeti, majd a feleke­zeti pusztulás rémképét indukálta, feléledt a 15 éves háború romlás toposza. Az ószövetségi analógiák a nemzet egésze számára kínálták a kiutat a zsidó­magyar sorspárhuzam exemplumaival: a kiválasztott, de önmagában megha- sonlott népnek el kell vesznie, ha csak meg nem tér. Döntő kérdés lett, me­lyek az igaz magyar nép, és az igaz megtérés, a szoros keresztyén élet jel­lemzői. A 17. század végének magyar református prédikációirodalma egységes képet mutat a hirdetett biblikus üzenet, az alkalmazott amesiusi homiletika, és a képviselt közösségi értékek tekintetében. A korszakunk szerzőinél olva­sott bibliai metaforák és történeti exemplumok, a jeremiádos megszólalás, valamint az applikáció retorikai fogásai mentalitásbeli, világszemléleti kere­tét adják a századvég református világának. A prédikátorok közti különbség leginkább a megszólalás módjában, a megszólított közösséghez való viszony­ban, az adott műfaj társadalomban betöltött funkciójában van. Az irodalom létmódjában. 223 HELTAI 2001,15. 246

Next

/
Oldalképek
Tartalom