Csorba Dávid: "A sovány lelket meg-szépíteni” Debreceni prédikátorok (1657-1711) - Nemzet, egyház, művelődés 5. (Debrecen, 2008)

IV. Debreceni Ember Pál hegyaljai prédikációi - IV/D) Az usus formái - IV/D. 1) Coccejánus exegézis

IV. Debreceni Ember Pál hegyaljai prédikációi

anti-typusban, mint a’ typusban; a’ valóságos testben, mint sem az árnyékban”.129 Örökség és újítás szintézisében próbáljuk megjeleníteni a kérdést.

Tárgyi analógiák szintjén ismert volt korábban is a gyönyörű Édenkert - gyötrelmek kertje (= Getsemáné) szembenállítás; ellenben az új gondolat, hogy a Noé bárkájának „antitypusa (példázatja) a’ szent Keresztség”.130 Más szerepet is betölthet ugyanaz a motívum: „a bárka az Isten itt e’ földön vitézkedő, sok kisirteteknek habjai s’ szélvészéi között gyakran hánykodó lelki házának példázattya vala”. Isten lelki egyházának típusa pedig annak fizikális ábrázolása, a Szent Sátor illetve Templom részei, s ezen típusok összefüggenek egy magasabb szinten lévő antitípussal, ami ,,a’ Christus szent testének sátora”, a mennyei Jeruzsálem.131

Személyekhez kötődően az Ádám-Krisztus párhuzam explikálása hagyományos párhuzam; a Szent Siklus példájával: Ádám áldozatában Krisztus öletett meg.132 A szokásos megfeleltetés: pásztorok (= ótestamentumi Pátri- archák) kaptak ígéretet a Messiásról, ezért pásztorokhoz (Betlehem mezején) jutott el az evangélium először. Szép mariológiás párhuzam: Éva a bűn oka, ezért hallják legelőször asszonyok az Evangéliumot.133 Coccejus teológiájában a leghangsúlyosabb szerepet Mózes kapja, aki Krisztusnak legfőbb kiábrázolója; szerzőnk is több ízben eleveníti fel ezt: Mózes a testi rabságból, Egyiptomból, Krisztus pedig a bűnök országából szabadított meg bennünket. Motívumhalmazként Mózes, Illyés és Énókh triászának Krisztus feltámadásával való párhuzamba állítása hagyományos párhuzam; viszont a következő sor már mintegy erkölcsi rejtvényként szerepel: Énókh, Illyés, Mózes, Romulus, Chaeremon, Szűz Mária sem látott halált, így lehetnek Krisztus típusai.134 A coccejánus példák és tipológiai párok némelyikének

129 EMBER 1700, Pppír [493].; ASSELT 1988,1-19. pont.; COLIJN 1996, 305. - A bibliai analógiák rendszerét a katolikus prédikátorok is kiaknázták, de más módon. Beszéltek „árnyékozás”-ról, „árnyékozó példá”-ról (pl. Landovics István 1689-ben és Csúzy Zsigmond 1725-ben), ám az árnyékban, éppen a képi sík erőteljesebb hatása miatt, jobban bíztak, és a Biblia világához a természet rendjéből keresték a párhuzamot (TASI 2004, 73-75., 81.). Ezzel ellentétben a protestáns pásztorok a Biblia önmagát magyarázó elvében, Ó- és Újszövetség kölcsönös megfelel-tethetőségében találták meg az exegetikai kulcsot.

13° EMBER 1700, 233., 203.

131 EMBER 1693-96, 237.; UŐ., 1700, 296-297., 357.

132 UŐ. 1700, 264.

133 UO. 121., 277. Az előbbi példa megtalálható másutt is: SZATMÁRNÉMETI 1675, 334. Jóllehet az előszó határozottan utal a kolozsvári prédikátor műveinek az ismeretére és használatára, ez a példa a teológiai ismeret hasonló felfogására, vagy az exegézis hasonló alakítására is utalhat, ami iskolai előismeretből is fakadhat.

J34 EMBER 1700, 330., 214., 328-329., 340.; DÖMÖTÖR 1985,16.

222