Csorba Dávid: "A sovány lelket meg-szépíteni” Debreceni prédikátorok (1657-1711) - Nemzet, egyház, művelődés 5. (Debrecen, 2008)
IV. Debreceni Ember Pál hegyaljai prédikációi - IV/D) Az usus formái - IV/D. 1) Coccejánus exegézis
IV. Debreceni Ember Pál hegyaljai prédikációi exegézisére előszeretettel tér vissza több helyen is a lelkipásztor. Például a hetes szám misztikusságát jelzi, hogy hét főbűn szerepel az Ószövetségben, hét szentség az Újtestamentumban, Jézus Krisztus hét szakaszból álló passiója után hétszer szólalt meg a keresztfán.135 Történelem-szemléletében az isteni üdvtörténet gradusonkénti megvalósulását vallja: a világtörténelem három korszakának 6000 évében gondolkodik Ember Pál (a teremtéstől az özönvízig tart az íratlan törvény kora, Krisztus eljöveteléig a törvényé, a feltámadástól a kegyelem kora). Coccejánus módra az utolsó korszakot kibővítette a szenvedések hét korával, melyekben az isteni kinyilatkoztatás hét gradusi testesülnek meg s abban három nagy üldöztetés.136 Alaptézise régi, coccejánusok által is kedvelt tétel: az Ó- és Újtestamentum „mártíromsággal initiáltatott” Ábel és a jeruzsálemi kisdedek révén.137 Az üldöztetések első időszakába tartozik István „Proto-Martyr”,138 az ókeresztény-kor mártírjai (Cyprianus, Polycarpus) és az előreformáció mozgalmai, melyek által „noha emelgette ugyan fejét a’ halál árnyékából és a’ koporsóból az Isten Háza; de nem kelhetett-fel egészlen”.139 A második szakasz a reformáció koráé, amelyből a Magyarországon oly kevéssé lemérhető hatású Zwingli személye, s mártíriuma került a középpontba.140 A harmadik és egyben utolsó idő, a „meg-elevenedés”, új ég és új föld kora. Másrészt a két fő teremtő princípium közti harcban látja a történelmet, ami a zsidó misztika iránti érdeklődését tükrözi: „az Uj Testámentomi idő, nem vettetett az Angyalok birodalmok alá (Sid. 2:5.), úgy, mint hajdan a’ meg-jobbításnak ideje előtt (Sid. 9:10.) való idő”, amikor „a’ világnak leg-nagyobb része, abban az elsőbb időben, ördög birtokában, és a’ setétségnek árnyékában ül vala”.141 135 EMBER 1700, 301. 136 UO 301. *37 UO, 187. - Ez a séma kapcsolódik össze a coccejánus analógiás tipológiával egy egész prédikáción keresztül az Aprószentek ünnepkörében. x38 Természetesen az ApCsel 6,8-15; 7,1-60 alapján a kora keresztyén kor első mártírjáról van szó. Beszélőneve miatt (gör. stephanosz ‘koszorú’) a történet kifejtése esetén a prédikátor minden korban bőséggel élhetett ennek metaforikájával. Jellemzően a katolikusoknál a mártírok koronája allegorikusán (TASI 1998, 72-73.), reformátusoknál ezt kerülve inkább anagógikusan kapott többletjelentést (SZŐNYI NI. 1675b). «9 EMBER 1700, 216., 301., 432.; DÖMÖTÖR 1992, III/146.; III/141.; SZABÓ L. 1982,161. 140 „Zwinglius in bello (...) lethaliter vulneratus, haec ultima verba fudit: Ecquid hic infortunii? Age, corpus quidem occidere possunt, animam non possunt: (...) Cadavere flammis ab hortibus tradito, cor ejus exuri non potuisse” (EMBER 1700, 376.); SZABÓ G. 1943, 21. 141 EMBER 1700, 89., 201. 223
