Csorba Dávid: "A sovány lelket meg-szépíteni” Debreceni prédikátorok (1657-1711) - Nemzet, egyház, művelődés 5. (Debrecen, 2008)

IV. Debreceni Ember Pál hegyaljai prédikációi - IV/B. 2) Eszmetörténeti kategóriák a 17. század végén

IV. Debreceni Ember Pál hegyaljai prédikációi

követeli a hitbeli egységre törekvést.62 A „mi Orthodoxusok (...) azt valljuk” tudatával szól a prédikátor, amikor kifejti, „jó újítás az, melly a’ minden kételkedés nélkül el-hitt igassággal és fundámentommal meg-egyez”.63 A közzsinat jóváhagyása nélkül a református egyházfegyelem tilalmazta az önkényes liturgiái vagy dogmatikai újításokat Tolnai Dáli János fellépése és a szatmárnémeti nemzeti zsinat (1646) óta; de az ellenreformáció időszakában különösen is érvényesnek látszott a felekezeti homogenitás megjelenítése. Az ortodoxus itt nem jelent mást mint értékőrző magatartást, igazhitűsé- get, természetesen felekezeti szinten. Számtalan kiadványban olvashatjuk visszatérő formulaként a szerző ortodoxiájára való hivatkozást. Az eszmetörténeti kategóriák (ortodox, puritán), ahogy azt a 19. századi egyháztörténetírás kialakította, éles kontúrokkal csak bizonyos korszakban és bizonyos lelkésztípusra alkalmazhatók. A 17. század végétől azonban - mint korábban ezt már így értelmeztük - kitapintható egyfajta szintetikus jellegű teológia, mely határozottan nem ortodox, és nem puritán, hanem leginkább a református pietizmus kifejezéssel árnyalható.64

A református identitásnak a korban hasonlóan kedvelt kifejezése volt az evangélikus: a „mi Evangelicusok”, „a Református Evangelicus emberek”, „Evangéliumi, Apostoli, Reformata vallásunk”, etc. kifejezés a legkülönbözőbb alkotóknál fordult elő magyar közegben is a 17. század ‘60-as éveitől (Czeglédi, Köleséri, Medgyesi, Szatmárnémeti, Tofeus, Nagyszőllősi, stb.). Egyházi végzés született az identikus megjelölésről 1653-ban: a református felekezet előbb a szektákkal, majd a lutheránusokkal szemben, végül a katolikusok miatt az „Evangéliumi, evangélikus” jelzőt használta.65 Az 1657-et

62 ESZE 1971, 667.

63 EMBER 1700, 207., 1l4v.

64 DIENES 2002, 10., 33-36.

65 A felekezet elnevezése: „Evangelica reformata, (vulgo Calviniana)” Approb. Cons. I/i. 1. 2. art. (CIH 10.; idézi: MURDOCK 2004, 4-5.); TOFEUS 1683 címlapja. - Egy idézet hadd álljon itt. Nagyszőllősi Mihály ekként írt 1675 decemberében cura pastoralisának előszavában. „Honnét van a mennyei Látásnak ez a nagy terméketlensége? (...) Nem utolsó oka, az egyházi szolgák közt való viszálkodás és szakadástszerző s Krisztust sok részre szaggató episcopálisi, presbyteriánusi, pu- ritánusi, independensi, etc. nevezetek, amelyek miatt mennyire káromlattatik még ma is ama mi szép Christianusi nevünk, elég vak, aki nem látja!” (SZÖLLŐSI 1676, 6-7.). Hasonló, biblikus indokkal ez zajlott le egyéb vallási irány definíciója is: az angliai ‘puritán’ kifejezéssel stigmaként jelölte a mérsékelt vagy az ingo- ráns szárny a kegyeseket (SCHUR 1971). A válságig (Dordrechti zsinat, 1618) az angliai kálvinisták inkább az „evangelical Calvinist Protestantism”, „Evangelical Calvinism” kifejezést használták magukra, hasonlóan a magyar testvéreikhez (COLLINSON 1989,15.; FERRELL-McCULLOUGH 2000,10.).

205