Csorba Dávid: "A sovány lelket meg-szépíteni” Debreceni prédikátorok (1657-1711) - Nemzet, egyház, művelődés 5. (Debrecen, 2008)
III. Szentpéteri István hajdú-prédikációi - III/C) A prédikációk világképe
III. Szentpéteri István hajdú-prédikációi a pogányságot illesztették be az egyház testébe; a tiszántúli püspök megalá- zottan térdepelt a váradi basa előtt egy lelkésze ügyében, aki az adósság megfizetése helyett elszökött.132 Szentpéteri István prédikációinak egyik jellegzetessége, hogy Ézsaiás bűnöket ostorozó próféciáinak hangját szólaltatta meg. Legfontosabb célja volt „az Ördög országnak rontása, nemcsak szóval való hirdetés, hanem írás által is”. A Beza-féle Kálvin-életrajzból való a fenti idézet, és a címben megfogalmazott két világ szembeállítása is régi hagyományt újít fel, inkább lutheri, mint kálvini eredetűt. Szerzőnk minden baj okának tartotta a részegeskedést, melynek következményei az élet minden területére kiterjedtek. A részegesek „testeket és lelkeket az ördöng bordéllyává és pervátájává változtattyák, szivek tellyes útálatos geijedezéssel, szemeik paráznáúl villognak, szájok ama’ tisztátalan szerelemről paráznáktól szereztetett szemtelen czikornyás, és pajkos nótájú verseket kintornáinak, magokat az ocsmány bordélyból költ pajkosok szájához illendő ’s tserére való trágárságokban gyönyörködtetik, hu- nyorgatnak, ölelgetnek, tsókolódnak, tapogatnak, és néhánykor a’ tselekedet- re-is erumpálnak, ki-fakadnak. Bizonyság erre a’ mi világúnk”.133 A részeges könnyebben hajlik a trágár beszédre, a fajtalan táncra és nótára, amelyek miatt a test fölötti kontrollt vesztve az ember könnyen erkölcstelen cselekedeteket vihet véghez - vélekedett a szentmihályi lelkipásztor. Országgyűlési rendeletek, zsinati határozatok, iskolai törvények szóltak a fenti bűnök ellen: ezek a kérdések állandóan napirenden voltak. A bor- ivás a korban teljesen természetes volt, a lelkipásztorok is rendelkeztek megfelelő gazdasággal, így pl. Károlyi Gáspárnak tisztes jövedelme származott borkereskedelméből. Törvény rendelkezett a diákok heti fejadagjáról is, de a borral való visszaélés különböző modusaiért más-más büntetés járt: a megrovástól a pénzbüntetésen át a kicsapatásig. Mint már fentebb hangsúlyoztuk, a zene sem volt tilos, csupán a zenével való visszaélés. A fajtalan tánc argumentumaként Szentpéteri István idézte Pathai Baracsi János verséből a bolondos táncost leíró szakaszt. Ebben a korban reneszánszukat élték a bolondleírások, csúfábrázolások. A hatásos egyházi szónoklatairól híres és hírhedt katolikus szerzetes, Abraham á Sancta Clara is felhasználta a műfaj kínálta lehetőségeket közönsége meggyőzésére és gyönyörködtetésére.134 132 Utóbbi esetben Kábái Márton lelkész ügyéről van szó, amelyről a leírást maga Nógrádi Mátyás püspök iktatta az egyházkerületi akták közé, majd közölte az egyházközségek listáját, akiktől sikerült a 300 talléros költséget visszatérítenie saját számlájára. Ld. TtREL 1.1. a) 2. k. 138-139. 133 SZENTPÉTERI 1698, C3V. 134 EYBL 1992, 336., 347. 172
