Csorba Dávid: "A sovány lelket meg-szépíteni” Debreceni prédikátorok (1657-1711) - Nemzet, egyház, művelődés 5. (Debrecen, 2008)

III. Szentpéteri István hajdú-prédikációi - III/A) A feddőző beszédek szerzője

III. Szentpéteri István hajdú-prédikációi

kegyességi irodalom tájékoztat”.42 A zsinati rendelkezések csak tűzoltó munkát végeztek, egyes esetekre hoztak, később újra megújitandó intézkedéseket. A prédikátorok vállalták fel tehát a feladatot, hogy etikai kérdésekben általános érvényű megállapításokat fogalmazzanak meg, melyet közösségük, környezetük, világi vagy egyházi feljebbvalóik nem mindig respektáltak. A századvégi prédikáció nehézsége és megítélésének a nehézsége is egyben itt érhető tetten.

A 17. századi puritán prédikációk erőteljesen szorgalmazták a belső élet megváltoztatásának igényét. A nemzet megújulását az egyén bűnbánat- tételétől tették függővé. A kegyes életet hirdető prédikátorok tevékenységének az adott különleges jelentőséget, hogy - értelmezésükben - az Istentől származó talentum eltékozlása egyben közösségi értékek elvesztegetését is jelentette. Ostorozó beszédeiknek jellegzetes jegye, hogy testet öltenek bennük egy implicit etikai kódex tematikai-formai jegyei. Hogy mégsem állt össze a koherens morális cselekvések „bibliája”, a magyar reformáció alapjegyeinek köszönhető: az egyik az ‘Ecclesia semper reformari debet’ elve, a másik az újszövetségi páli gyökerek. Nem alakulhatott ki ennek folytán az ószövetségi istenképzetre, világfelfogásra jellemző kategorikus tilalmak gyűjteménye, mint pl. a szombatosok esetében.43 Minthogy a századvégen nem volt lehetőség kánongyűjtemények összeállítására, a puritán lelkipásztorok bűnkatalógusa, regula-gyűjteménye illetve annak történeti változása lesz segítségünkre.44

42 NAGY G. 1985,12.

43 SZABÓ G. 1987,17-18.

44 Két apró megjegyzés. Természetesen az egyes zsinatok (fél vagy teljes) hoztak végzéseket, melyek a társadalmi élet különböző szokásaira is utaltak (pl. 1686-os avasújvárosi zsinat 16, vagy az 1696-os diószegi zsinat 11 pontból álló statútuma, Id. TtREL 1.1. a) 2. k. 146—149., 170-172.), de ezeket többször is módosították. Másrészt a puritán lelkipásztorok bűnkatalógusa az általam jelzett alkotók írásaiban fellelhető, etikai jellegű megnyilatkozásokra vonatkozik, ilyen tudományos igényű összeállítás ti. még eddig nem készült.

150