Csorba Dávid: "A sovány lelket meg-szépíteni” Debreceni prédikátorok (1657-1711) - Nemzet, egyház, művelődés 5. (Debrecen, 2008)

III. Szentpéteri István hajdú-prédikációi - III/A) A feddőző beszédek szerzője

III. Szentpéteri István hajdú-prédikációi

hasonló felépítésű prédikációinak) a címeit (kiemelés a szerzőtől).21 „Vágynak közel 2000. írott válogatott Concióim Romai nyelven, kik közzül néhány szazat recognoscalván, és született nyelvünkre fordítván (...) ki-bocsátani kész volnék. Vagyon nékem az Uj embernek Anatómiája. Vagyon nékem az Idvesség arany Lántza. Vagyon Hangos Trombitám, mellyet oh! Vajha valaha meg-fuvalhatnék (...)! Vagyon Világ ártalmas barátsága. Vagyon Áspis ki- gyó tojása. Vágynak valami nótátskáim. s’ a’ t.”.22 Utolsó műve, a dohányzás káros voltáról (Ördög szára bordája) végleg kéziratban maradt, annak ellenére, hogy láthatólag nyomtatásra elő volt készítve, és szerzője ezután még majd 20 évig élt és dolgozott, és ezt a hét prédikációt két szolgálati helyén is végig prédikálta (Nádudvar, Tiszalök). A debreceni nyomda elpusztulása után (1705) nem volt tipográfia, amelyik felvállalta volna egyéb műveinek kibocsátását.

*

A kötetek kompozíciója egységes szemléletet tükröz. A belső oldalon mindig egy Chrysosthomos idézet áll, a címben jelzett erkölcsi túlkapás argumentumaként. Az olvasóhoz szóló ajánlások egy esetben térnek el a kor jellemző kötetkezdő formuláitól: a szerző az olvasóközönség negatív megítélését feltételezve a következő verssort állítja ez előszók élére: „Lectori Benevolo, Solidam Salutem. Malevolo, helleborum Salubrem”.23 Az erősen moralizáló egyházatya és a vallási téren türelmetlen előszók mellett feltűnő még az üdvözlő versek hiánya, annak ellenére, hogy igen neves szerző a kötet censo- ra. Elképzelhető, hogy kortársaival nem volt egy állásponton, ha nem írtak köteteihez üdvözlő, dicsőítő öröménekeket; ugyanakkor a 18. században már inkább ez vált általánossá.

21 UŐ., 1697, A3V.

22 A címek alapján következtethetünk, hogy az első, címmel jelölt alkotás a megtéréssel kapcsolatos (Ef 4,22-25; Kol 3,9-10), a genus gnostikon-ba sorolható, a szerző intencióját ismerve praescriptív mű lehetett. A második cím az igemagyarázat metaforájára utal (Péld 1,9), mely a nagy Summa theologiae-kat Írók (Aqui- nói Tamás, Perkins, Amesius) alaptextusát adta; ebben az időszakban pedig több kátémagyarázatét (DRÉGELYPALÁNKI 1667/1682, coll. 2.; KÖLESÉRI 1682b). A Hangos trombita a fenti könyvhöz képest egy éves csúszással jelent meg (SZENTPÉTERI 1698). A negyedik cím alapján nehéz körülhatárolni a mű tartalmát; az ötödik cím pedig több szempontból exegetálható bibliai háttérszövege (Zsolt 58,5-6; Róm 3,13) esetén Szentpéterinek a káromkodás elleni prédikációja is rejtőzhet megváltozott címmel (UŐ., 1699). Végül a nota-jelzés természetesen ‘jegyzet, kézirat’ értelemben használatos.

23 SZENTPÉTERI 1698, Asr.

144