Csorba Dávid: "A sovány lelket meg-szépíteni” Debreceni prédikátorok (1657-1711) - Nemzet, egyház, művelődés 5. (Debrecen, 2008)
III. Szentpéteri István hajdú-prédikációi - III/A) A feddőző beszédek szerzője
III. Szentpéteri István hajdú-prédikációi Sajószentpéteri János, miskolci lelkipásztornak ajánlotta (ezzel a névvel). Feltehetőleg ez a János szolgált 1669-1674 közt Szuhafőn, akit akkor az 1669-es canonica visitatio hanyagsága miatt megintett.16 Ellenben az apjukról, Reverendus Dominus Sz. Istvánról, aki 1665-ben Szirmán, 1665-68 közt Feleden, 1669-ben Perkupán és filiáin szolgált, az egy-két évvel korábbi feledi egyházlátogató bizottság azt jegyezte fel: „Pastor Ecclesiae ab Auditoribus commendatur a puritate Doctrinae et vitae”, Perkupán pedig: „una cum suis bene audit”.17 Végső soron Martonfalvi professzor listáján fennmaradt a neve Sajószentpéteri Istvánnak, a tehetsége mellett azonban a kiválasztásában nyomós érv lehetett a presbiteriánus neveltetése, tudva azt, hogy milyen szerepe van és volt a kapcsolati tőkének pozíciók betöltésekor.18 A századvég puritán kultúrpolitikusa és egyben censora, Debreceni Kalocsa János is támogatta Szentpéteri István három müvének a megjelentetését.19 Szentpéteri első munkája, a Hangos trombita már a Martonfalvi halálát követő évben (1682) nyomtatásra volt előkészítve. Ezek a kötetek csak részei a nagy életműnek, nem is a megírás sorrendjében jelentek meg és időben is óriásiak a csúszások.20 Munkái három, egymást követő évben kerültek nyomtatás alá (1697-99), amikor a büdszentmihályi gyülekezet jótevői és a nyomda is kész lehetett rá, hogy rövid terjedelemben, kis példányszámban adjon közre egy-egy prédikációs kötetet. A bizakodó hangnem elsőként megjelent kötetének, a Táncz pestise kiadásának időszakához kötődik: ennek előszavában közölte kéziratban maradt, s elveszett műveinek (feltehetőleg 16 DIENES 2003b, 118. 17 UO., 13., 61., 98., 112. 18 A magyar történelmi fejlődés hátterére, és ebben Debrecen különleges érdekérvényesítő szerepére Id. VELIKY 2005, 7-9.; illetve a 16-17. német egyetemi státusz betöltésének humoros leírására ld. BÄR 2005,107-132. 19 Ita judicat de hoc opere (SZENTPÉTERI 1697), Approbatio Opusculi (UŐ., 1698., Approbatio operis (UŐ., 1699) címen írt ajánlásokat a fenti művek elé Debreceni Kalocsa János, amelyek feltevésem szerint censori jóváhagyások. A szatmárnémeti nemzeti zsinat (1646) jogilag tette kötelezővé az egyházi vezetőség számára a könyvbírálat levezetését. Debreceni Kalocsa elődjének, Nógrádi Mátyásnak hasonló tevékenységét jelzik a püspökségének ideje alatt (1665-81) kiadott könyvek elé írt ajánlásai. A katolikus és állami elnyomás előretörése következtében visszaszoruló protestáns egyházak életképessége azon is múlt, hogy ké- pesek-e elkerülni a belső pártharcokat, egységesen fellépni. A könyvkiadás létkérdés volt, ezért vállalták fel a megelőző cenzúrát. 20 A kötetek zárszavai arról tanúskodnak, hogy az első munka 16 évet várt a kiadatásra (SZENTPÉTERI 1698,18v. - „Foetum hunc tenuem (...) Anno Mundi creati 5620. Epocha Christiana. 1682. patientia Sanctorum in Ungaria 10. atatis mea 27. currente. ”), a lelkipásztor másik műve csak ennek felét (UŐ., 1699, E8r. - „Exile hoc oposculum (...) luce donavi (...) An. 1691. 2. Julii” datálással). 143
