Csorba Dávid: "A sovány lelket meg-szépíteni” Debreceni prédikátorok (1657-1711) - Nemzet, egyház, művelődés 5. (Debrecen, 2008)

II. Idős Köleséri Sámuel Debrecenben - II/A. 3) A közösség vezetője

II. Idős Köleséri Sámuel Debrecenben

jobban nem tanítottad őket. Olvastam egy Ifjú felölt,] kit midőn akasztani vinnének kíván szólni az annyával, és fülében súgni, ki el harapja annyánac fülét ezt kiáltván ellene: Te vagy az én halálomnac oka, a’ te rósz nevelésed miat jutottam e jajos állapotra”.102 Az oktatás, tanítás feladatát Augustinus- idézet szemlélteti: „Nem láb logatás s’ henyélés hát a’ Prédikátorság, a’ mint ez a’ vak világ álittya, hanem meg izzasztó Munka; ugyan-is lelkeket téríteni mesterségeknek mestersége. (Ars Artium)”.103 Az oktatás felelősségéről, feladatairól és formáiról nagyon hasonlóan nyilatkozott Medgyesi Pál Lelki A-Be-Ce-jétől Komáromi Csipkésen át Szatmárnémeti Mihályig az egész kátéíró nemzedék.104

*

A hatástörténet szempontjából sem kevésbé fontos a környezetben a személyről kialakult benyomások összessége, az én-kép. Kölesérinek a debreceni Templomban (a mai Nagytemplom 1628-1802 közötti épületében) elmondott prédikációit lejegyzetelte a Collegium egyik köztanítója (publicus praeceptora), Debreceni Ember Pál.105 A beszédek leírásakor az ifjú diák különösen a coccejánus exegézis szép példáira koncentrált. A latin-magyar makaróni nyelvű szövegekben érdemes figyelni a jegyzetelési technikára: az átkötő részeknél, és ahol a latin változat gyorsabban leírható, ott latin, a speciális kifejezéseknél viszont a magyar a közvetítő nyelv. Hosszabb szövegrészek akkor állnak elő, amikor a prédikáció coccejánus analógiás párhuzamai elragadták a hallgató diákot.106 Sőt a későbbi egyháztörténész, Ember Pál

102 I/O., F2v. - A tékozló fiú köznapi története számtalan variációban élt tovább: orr- vagy fülharapós fiúként, szentenciaszerű rövidebb vagy példázat jellegű hosszabb történetként. Ld. KECSKEMÉTI AJ. 1621/1974, 777-', SZATMÁRNÉMETI 1675,117.; TUBACH 1969, num. 3488.; SZABÓ L. 1982,190.; DÖMÖTÖR 1992, V/386.

103 KÖLESÉRI 1673, 21.

104 BARTÓK 1998, 267.

105 EMBER 1679-81, 80-83., 131-142. - Bővebben ld. CSORBA D. 2001c.

106 „Saronnak rosaja assimilat se a gyöngyvirághoz (...) hogy Xtus est sponsa et út lilium inter spinas etc.” (CO., 84.); „est talis aegritudo, quae lelki egesseg” (I/O., 135.); ,Az Istennek Anyasz. edszersmind nem jut tökéletessegre; hanem lassan gradusonként. Elsőben hajnal, aztán hold, az után nap, az után zsoldos tábor. Noha szomorú, de bizony duga időben élünk hát mi, mikor az Evangéliomnak napja világoskodik, etc. del színben ragyog.” (I/O., 138.); „Eddig is a 2 nemzetbül a’ Sidokbul, Pogányokbul az Isten unam catholicam Eccl[esiam] composuit, certamen jövendőben is egy lathato közönséges Anyasz[entegyházat] csináll Isten a’ Sidokbul, s’ a’ Pogányokbul. Rom. II. 25. Eph. 2. 7. optandum et precandum est ergo pro hac rem! Amen!” (I/O., 142.).

101