Petrőczi Éva: "Nagyságodnak alázatos lelki szolgája” Tanulmányok Medgyesi Pálról - Nemzet, egyház, művelődés 4. (Budapest - Debrecen, 2007)

Lorántffy Zsuzsanna és Medgyesi Pál

Lorántffy Zsuzsanna és Medgyesi Pál A?

minden ágában nevezetes munkával gazdagította Medgyesi Pál, eredetiekkel és fordítottakkal egyaránt, s a ki különben az irodalmat, ha nem is egészen, de nagy részben agitatori (kiemelés tőlem, P. É.) működése s egyházreformátiói törekvései előmozdítására használta fel. Kiváló eszű ember volt, de kíméletlen s a gőgösségig önérzetes, nagy tudománnyal, széles ismeretekkel bírt, de nem tűrt ellentmondást, s az emelkedésre vezető eszközök megválasztásában nem ismert kíméletet ellenfeleivel szemben. Bőd Péter Athenásában meglehetős hidegen, legalább is kevés rokonszenwel ír róla: én is azt hiszem, nem tartozott azok közé, kik maguk iránt rokonszenvet tudnak ébreszteni.”12

Igaz, a tények tagadhatatlanok. Medgyesi egyetlen szempillantás alatt köpönyeget fordított, amikor a Rákócziak udvari papjából az új fejedelem, Barcsay hívévé szegődött. Mielőtt könnyelműen ítélkeznénk, ne feledjük: egy prédikátor-író igehirdetői és irodalmi működése a XVII. században főúri pártfogók nélkül szó szerint ellehetetlenült volna. A küldetéstudat és a tehetség önmagában, anyagi háttér híján egy bármely vékony művecske létrehozásához sem volt elegendő. így tehát nem ítélhetjük egyszerűen jellemgyengeségnek, anyagiasságnak, hogy a Rákócziak hatalomvesztésekor Medgyesi Pál igyekezett az új erdélyi fejedelem kegyeibe férkőzni. A Medgyesi-szakirodalomból ugyanis egyértelműen kitűnik, hogy a prédikátor-író teljes egzisztenciája a patrónusi rendszer függvénye volt. Szilágyi Sándor - a már idézett Medgyesi- és Lorántffy-levelek gondozója - beszédes dokumentumokat közöl erre vonatkozólag. A Conventiones personarum ecclesiasticarum tételei közt olvashatjuk e gyűjteményben Medgyesi egyévi javadalmazásának részletes leírását: „Conventio clarissimi ac Reverendi Pauli Medgyesi Contionatoris Aulici, cujus Annus incipit die [...] Pénzfizetés és ruházatja ő kegyelmének az tárházból. Tisztabúza cub. 20; abaidocs 40; abrak 25 köböl, hordós bora 12; verő disznó 5 [...] lőre 3 hordóval; borsó másfél köböl, bárány 20; vaj 12 itcze; méz 12 itcze; fa 20 szekér, széna 6 szekér. Az mikor az úton velünk asztalnál nem lészen, konyhárul ebédre 5 vagy 6 tál étek. Vacsorára is olyankor ebédre bor justae 2., vacsorára is jus. 2., magának magunk fehér czipójából nro 2; két inasának czipó nro 8.” Ugyanezen értekezés korábbi részletében olvashatunk arról is, hogy a „Pénzfizetés a tárházbul” Medgyesi esetében 260 ft volt évente, s terményekben mintegy 340 ft érték teljes ellátáson és útiköltségen kívül. Érdekes - írja ehelyütt Szilágyi - hogy gránát posztó, az akkor használt posztófajták közül a legfinomabb, csak Medgyesinek és a fejedelmi udvarmesternek jutottu

12 SZILÁGYI S. i.m. 146-147.

‘3 SZILÁGYI Sándor: Lorántffy Zsuzsánna, Pest 1872. 77.

34