Petrőczi Éva: "Nagyságodnak alázatos lelki szolgája” Tanulmányok Medgyesi Pálról - Nemzet, egyház, művelődés 4. (Budapest - Debrecen, 2007)
Lorántffy Zsuzsanna és Medgyesi Pál
Takács Béla nyomdatörténeti munkája arra is rávilágít, hogy a sárospataki nyomda nem csupán Medgyesi ösztönzésére jött létre, hanem azért is, hogy kéziratai - többek között a II. Rákóczi György szerencsétlen lengyelországi hadjáratain siránkozó Igaz Magyar Nép Negyedik Jajja - jóformán a megírás pillanatában a tipográfiába kerüljenek. Különösen az 1658-as év bővelkedett Medgyesi-opuszokban: a korábbiak újrakiadása mellett ebben az évben jelent meg a Liturgia sacrae coenae, a régen várt úrvacsorái ágendáskönyv. A határozatok szerkesztői közt ott találjuk Med- gyesit, s ő az előszó szerzője is.1! A fenti dokumentumok kétféleképpen értékelhetők: egyrészt mint Lorántffy Zsuzsanna patronai nagylelkűségének, mindenre kiterjedő figyelmének bizonyítékai, másrészt mint egy tizenhetedik századi szellemi ember teljes függőségének szomorú dokumentumai. Ilyen értelemben van tehát igaza Makkainak, ha az egyházias Lorántffy-portrékat túlzottan idealizáltnak, a nagyasszony és udvartartása (köztük Medgyesi) viszonyát e művekben (sokszor bizony csak művecskék- ben) a korabeli, tagadhatatlanul feudális viszonyokból erőltetetten kiszakí- tottnak érzi. Célunk azonban a továbbiakban korántsem e kapcsolat neuralgikus pontjainak hangsúlyozása. E kölcsönös megbecsülésen, közös célokon alapuló kapcsolatból az utókor számára jóval fontosabb mindaz a lelkiszellemi nyereség, amely belőle nem csupán a protestáns, de az egész magyar kultúra számára fennmaradt. Tartós munkakapcsolatuk alapja voltaképpen már Lorántffy Zsuzsanna gyermekkorában megteremtődött. Csaknem minden monográfusa megemlíti, hogy az édesanyját már kilenc esztendős korában elveszítő kislány intellektuális fejlődését Szepsi Lackó Máté prédikátor irányította, így tehát egy teológus-tutor jelenlétét a későbbi fejedelemasszony élete szerves és szükséges részének tekinthette a továbbiakban is. Szepsi Lackó Króniká-ja elismerően emlékezik meg Lorántffy Zsuzsanna szellemi kvalitásairól és hitéletének mélységéről. E két tulajdonság elengedhetetlenül szükséges volt ahhoz a 17. századi asszonyembernél szokatlan recepciókészséghez, amellyel - felnőtt korában - Medgyesi nagyszámú traktátusát fogadta, s megjelenésük gyakorlati feltételeit folyamatosan biztosította. A Lorántffy Zsuzsannának ajánlott, illetve segítségével kiadott könyvek anyagából négy mű előszaváról szeretnék ezúttal szót ejteni. Az előszó a 17. században, az előbbiekben már vázolt feudális viszonyoknak, a mégoly nagy megbecsülés esetén is jelenlévő függőségnek megfelelően - természetesen - a captatio benevolentiae számos kötelező elemét tartalmazta. Ám a Lorántffyhoz szóló Medgyesi-ajánlások az obiigát hódolatnál, a jóindulat megnyerésének átlátszó szándékánál sokkal többet mutatnak. Lorántffy Zsuzsanna és Medgyesi Pál ‘4 TAKÁCS Béla: A sárospataki nyomda története, Magyar Helikon, Bp. 1978. 65-69. 35
