Petrőczi Éva: "Nagyságodnak alázatos lelki szolgája” Tanulmányok Medgyesi Pálról - Nemzet, egyház, művelődés 4. (Budapest - Debrecen, 2007)
Medgyesi Pál: Isteni és istenes Synat Egy elfeledett prédikáció margójára
Medgyesi Pál: Isteni és istenes Synat civ Egyházkerületi és Kollégiumi Levéltárban őrzött végzéseiből a vonatkozó részeket:,, 7.) Az Tiszántúl levő velünk uniott tartó attyafiaknak delibera- tumokat mellyet töttenek Medgyesi Pál, Tolnai Janos es Keresztszeghi István, Lippai Samuel uraimek ellen, az Generalis [t.i. a Generális Konvent] jovallya.8.) Szikra István, Nagyari Benedek, Kovásznai Péter és Rivulinus Ferencz uramék propter innovationem és az Generálisnak adott hitek(ne)k megh szegesekért jövendő Generálisigh tisztektől privaltattnak [...] etc.”9 Zoványi tehát - mint már korábban említettük - mélységesen hallgat a lényegről: arról, hogy Medgyesi Pál ezzel az igehirdetésésével egyrészt egy (akkor közelmúltbéli) zsinat igazságtalan szankcióira, balítéleteire, többek között Nagyari és társai felfüggesztésére adott érzékeny és igei alapú választ, másrészt azonban ugyanakkor személyes megbántottságára is Gileádban keresett balzsamot, azaz a Szentírás szavaiban keresett és talált enyhülést és gyógyulást. Ezt a kettős szándékot sugallja az alcím is: „Közönséges Oktatásra és Vigasztalásra.” A vigasztaltak közé - a pataki gyülekezet és a kinyomtatott prédikáció olvasói mellett - nyilvánvalóan önmagát is beszámította., jelezvén ezzel, hogy a pásztor sem kevésbé sebezhető, mint nyájának bármelyik tagja. A textusként válaszott Apostolok Cselelekedetei is:i-6-ban a régi és az új összecsapásának, illetve egy őrségváltás-kísérletnek lehetünk tanúi, a hit és a hitélet gyakorlati értelmezésének kérdéseiben. Az Apostolok Cselelekedetei vonatkozó szövegében a körülmetélkedés hagyományának megtartása avagy elhagyása volt a központi kérdés, míg az Úrnak 1655. esztendejében a zsinat-presbiteri rendszer kialakítása avagy elvetése. Amely - sok mai élethelyzetünkre emlékeztető, fájdalmasan ismerős módon - számos esetben csak ürügyül szolgált arra, hogy a képzettebb, külföldön tanult, tevékeny és írói tehetséggel is megáldott-megvert, határozott pályaívvel rendelkező szolgatársakon (köztük Medgye- sin) elveijék a port. Éppen ez a személyes érintettség és veszélyeztetettség teszi ma is olyan elevenné, úgyszólván kortársivá Medgyesi panaszát: „Az alkalmatosságok penig, melyeket ez mái idő hozot magával; és nékem élőmben gördülnek, nem egy s kettő. Látom s mindnyájan látjuk és keservessen érezzük ISTENI« ISTENES SOj] SYNAT, i? Tibire vaUifiinl rL'f:;_ar A A POS > LvÖF ATA KI Eakfidku 6. Junii. atfr f 0 kocáira Koitóníeges j is IVigafzuliíri. ko MedptftTálálixL m ú SÁROSPATAKON, ESS SOMOOOOWOÍOO 9 Két részlet az 1655. máj. 10-i debreceni közzsinat végzéseiből., Tiszáninneni Református Egyházkerületi és Kollégiumi Levéltár, I.i.a. (2 kötet) 75
