Petrőczi Éva: "Nagyságodnak alázatos lelki szolgája” Tanulmányok Medgyesi Pálról - Nemzet, egyház, művelődés 4. (Budapest - Debrecen, 2007)

Medgyesi Pál: Isteni és istenes Synat Egy elfeledett prédikáció margójára

legelsőbben-is a Szeretetnek nagy meg-hülemedését; s hogy most most ha valaha egyikünk a másikunknak farkassá, s az ezeredik emberis közzűlünk, vagy Istenét vagy Felebarátját alig szereti igazan; kiváltképpen (a’ mi a legsiralmasb) a’ Tanítók és tanulók, sőt, ő közöttökis, oh nagy Isten! melly nagy különbözés sőt irigység gyűlölség uralkodik; hogy készek volnának nagy sokan egyik a’ másik szemében vért oltani. Kik lázzasztották ennyére fel őket, én most nem űzhetem fűzhetem. Meg - űzi fűzi Isten. Gondolom vala annakokáért, hogy ez tsak alig akadott, s csak nem hamvában elalutt Szeretet Szikrájáról kellene szollanom., s meg intenem meg rettentenem az Istennek rettenetes haragos szeretetivel a’kik erre több több hideg vizet öntözni még ma sem szűnnek meg; titeket penig ez mennyei tűzzel az Szeretet Istenének kegyelme által fel-buzdétani gyújtani.”10 11

Ez a szöveg, fokozásaival, nyomatékosításaival és érzékletes képeivel minden kétséget kizáróan Medgyesi személyes érintettségére, megszenvedett élményeinek hosszú sorára utal, a debreceni zsinat eseményein innen és túl. Ravasz László valószínűleg a jeles prédikátor ilyen és hasonló megnyilvánulásaira céloz, amikor homiletikakönyvében ezt írja: „Medgyesi- nek rendkívüli jelentőségű gondolata volt az, hogy a prédikáció egyéni vallásos [és hitéleti, P. É.] élményről való bizonyságtétel, egyéni vallásos élmény ébresztésére. [...] Medgyesi az érzelmek embere volt, s nem a logikáé. [...] De érdeme abban áll, hogy az igehirdetést lélektanivá akarta tenni [...] Az unalmas, lelketlen igehirdetésbe csak néhány kivételes ember ajakán harsant bele meleg, egyéni hang. [...] De fordul a századvég, s megkezdődik a lassú sekélyesedés, mely végre is a racionalizmus homokdeltájába torkollik.”11

A filológiai igazsághoz természetesen az is szervesen hozzátartozik, hogy Medgyesi gazdag érzelemvilága és színes metaforakészlete mellett Cambridgeből hozott egyetemes egyháztörténeti ismereteit is csatasorba állítja, amikor a magyar peregrinusok (a későbbi magyar puritánok) által oly gyakran idézett William Whitaker nyomán osztályozza a zsinatokat, „helyiérdekűekre”, országos, sőt nemzetközi hatásúakra.12 Itt és most legalább néhány mondat erejéig ki kell térnünk William Whitaker, a Cambridge-! Emmanuel College egykori házfőnöke személyére. Ő volt az az angol teológus, az a nagynevű Professor

Regius, aki a Lambeth Articles szövegének megfogalmazása révén Angliát a kontinenssel, s így Magyarországgal is összekötő „kálvinista appendixet” fűzött az anglikán egyház 1552-ben közreadott harminckilenc

Medgyesi Pál: Isteni és istenes Synat

10 MEDGYESI Pál: Isteni és istenes Synat, 6.

11 RAVASZ László: A gyülekezeti igehirdetés elmélete, homiletika, Pápa, 1915,220, 222, 223.

MEDGYESI Pál i. m. 8.

76