Petrőczi Éva: "Nagyságodnak alázatos lelki szolgája” Tanulmányok Medgyesi Pálról - Nemzet, egyház, művelődés 4. (Budapest - Debrecen, 2007)
Régi bort új tömlőbe - Néhány új szempont Medgyesi Pál Bayly-fordításának vizsgálatához
Régi bort új tömlőbe Néhány új szempont Medgyesi Pál Bayly-fordításának vizsgálatához 1 997-ben, amikor pont került Egy fordítás háttértörténete című tanulmányom végére, úgy véltem, ha a Megyesi-életmű egészét nem is, a The Practice of Piety versus Praxis pietatis témát a magam részéről immár befejezettnek illik tekintenem. Azóta végzett bel- és külföldi kutatásaim, továbbá az említett tanulmány körüli, további munkára serkentő visszhangok azonban most e régi, de valójában kimeríthetetlen, véglegesen be nem fejezhető téma többszempontú újragondolására késztetnek. Azaz arra, hogy - biblikusán szólva - ama régi, de remélhetőleg inkább megnemesedett, mintsem megecetesedett bort új tömlőbe töltsem. Jelenti ez értelmezésemben azt is, hogy az egykori mulasztást pótolandó meg kell vizsgálnom, vajon Medgyesi Pál fordítói elvei, illetve gyakorlata nem találtatik- e könnyűnek a modern fordításkritika és műfordítás-elmélet mérlegén. Hadd kezdjem azonban azzal a néhány apró mozzanattal, amelyeknek talán van valami csekély felfedezés-értéke. Közismert, a Medgyesi kutatók által számtalanszor - általam is - idézett tény, hogy Medgyesi a Praxis előszavában megemlékezik arról, hogy „ama régi, híres-neves és emlékezetes Cantabrigiai Académiában kezdette volt”1 fordítani Bayly művét, Szenei Molnár Albert pedig erre az általa már korábban ismert műre ismét ráirányította a figyelmét. Jókora fehér foltja (talán csak: volt!) azonban a Medgyesi-Bayly filológiának az a kérdés, hogyan jutott Medgyesi épp ehhez a műhöz, s nem bármely más puritán traktátushoz féléves cambridge-i tartózkodása során. Az 1842-es angliai The Practice of Piety aprólékos előszóírója, Grace Webster szerencsére említést tesz arról mindenre kiterjedő tanulmányában, hogy Lewis Bayly bangori püspök négy gyermekének egyike, a később börtönt, mártíriumot szenvedett, majd Olaszországba szökött Thomas történetesen éppen Cambridgeben folytatott teológiai tanulmányokat.1 2 3 E vallási-történelmi „botrányhős” Bayly-fíú nyomába eredve sikerült néhány további érdekes tényt kiderítenem róla. Többek között a mindentudó és kotnyeles grafomán naplóíró, Samuel Pepys is emlegeti őt feljegyzéseiben, igaz, csak néhány szóban: „Herba Parietis, vagy a falon kúszó virág, írta Thomas Bayly doktor, amikor itt (t.i. a Newgate-ben) raboskodott (1650). Bayly 1627-ben a cambridge-i Magdalen Kollégiumban szerzett diplomát.” 3 Pepys eme rövidke sorai még csupán felkeltik gyanúnkat 1 MEDGYESI Pál: Praxis pietatis, Lőcse, Brewer Lőrintz, 1641, Ajánlás, 1. lap 2 BAYLY, Lewis: The Practice of Piety, Soli Deo Gloria Publications, Hamilton, Adams and Company, London, 1842, Grace WEBSTER előszava, XI. oldal 3 http:/www-pepysdiary/com./archive 63
