Petrőczi Éva: "Nagyságodnak alázatos lelki szolgája” Tanulmányok Medgyesi Pálról - Nemzet, egyház, művelődés 4. (Budapest - Debrecen, 2007)
Egy fordítás háttértörténete Lewis Bayly: The Practice of Piety - Medgyesi Pál: Praxis pietatis
Egy fordítás háttértörténete elv A Bangor püspökével kapcsolatos másik, vissza-visszatérő vád az egyházkormányzásra való teljes alkalmatlanság és a vezetői igénytelenség, közelebbről az, hogy igen gyakran beérte teológiai képzettség nélküli, „alkalmi lelkészekkel”, akik között a vándorárustól a levitézlett diákig mindenféle fajzat akadt... Dodd professzor e vádakkal szemben olyan érvekkel védi meg Baylyt, amelyeknek valódiságáról a ma Észak-Walesbe látogató kutató is meggyőződhet, de még az egyszerűen turisztikai célokból arra tévedő külföldi is. Nevezetesen arról, hogy Wales-szerte mindmáig Bangor körzete a legszegényebb, a körülmények az országrészen belül mindmáig itt a legsanyarúbbak. Következésképpen: érthető, hogy a magasan kvalifikált lelkészek a tizenhetedik században sem tolongtak itteni papi stallumokért.20 Érdekes módon mégis akad egy mai szerző, aki egyértelmű elismeréssel ír Bayly püspöki működéséről: „...mint már említettem, az északi (t.i. észak-walesi) püspökök gyakran kiválóak voltak, mint például Bayly [...] Bangor püspöke, a nagyra értékelt Practice of Piety szerzője.” E sorok történész-írója egyébként valószínűleg írói erényei alapján titulálja Baylyt „excellent”-nek.21 A Bayly ellen mindmáig felemlegetett vádak sorában úgyszólván egyetlen mai kutatója-elemzője sem mulasztja el megemlíteni azt, hogy a püspök hol Gwydir, hol Lleyn urait szolgálta. Ez azonban - mondja Dodd - nem szükségszerűen a jellemgyengeség, pusztán egy késő feudális csetepatéknak kiszolgáltatott értelmiségi tehetetlenségének jele. És most nézzük az analógiákat: mint már említettem, Medgyesinek is állandó jelzője a „mérsékelt puritán”, ő is egyetlen szempillantás alatt köpönyeget fordított, amikor a Rákócziak udvari papjából az új fejedelem, Barcsay hívévé szegődött. Mielőtt könnyelműen ítélkeznénk, ne feledjük: egy prédikátor-író igehirdetői és irodalmi működése a XVII. században főúri pártfogók nélkül szó szerint ellehetetlenült volna. A küldetéstudat és a tehetség önmagában, anyagi háttér híján egy bármely vékony művecske létrehozásához sem volt elegendő. így tehát nem ítélhetjük egyszerűen jellemgyengeségnek, anyagiasságnak, hogy a Rákócziak hatalomvesztésekor Medgyesi Pál igyekezett az új erdélyi fejedelem kegyeibe férkőzni. A Medgyesi-szakirodalomból ugyanis egyértelműen kitűnik, hogy a prédikátor-író teljes egzisztenciája a patrónu- si rendszer függvénye volt. Szilágyi Sándor - a már idézett Medgyesi- és Lorántffy-levelek gondozója - beszédes dokumentumokat közöl erre vonatkozólag. A Conventiones personarum ecclesiasticarum tételei közt olvashatjuk e gyűjteményben Medgyesi egyévi javadalmazásának részletes leírását: „Conventio clarissimi ac Reverendi Pauli Medgyesi Contionatoris Aulici, cujus Annus incipit die [...]. Pénzfizetés és ruházatja ő kegyelmének 20 DODD, A. H.: Lewis Bayly, Caernarvonshire Historical Society 28 (1967) 15,17, 23. 21 JENKINS, Philip: A History of Modern Wales, Longman, London, 1992. 99 lő
